Az Európai Unió és a teremtésvédelem II.

2. rész: Törvényi szabályozás és fogyasztói lehetőségek a Fit for 55 mentén

Az ökológiai válság nem küzdhető le a világ erőforrás-használatának jelentős csökkentése nélkül, de a mai környezetpolitika nem képes teljesíteni ezt a feladatot. A fenntarthatatlanságot okozó társadalmi-gazdasági hajtóerőket szükséges megváltoztatni, a gazdasági szabályozásoknak tükrözniük kell a természeti erőforrások véges voltát. Milyen szabályozással lehetne ezt elérni? Megoldást jelent az EU Fit for 55 csomagja? Milyen szerepet vállalhatnának a különböző egyházak ebben a folyamatban mint filozófiai és gazdasági szereplők? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kükedi Zsolttal, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság szakértőjével, Rodics Katalinnal, a Greenpeace biodiverzitási kampányának felelősével, Domaniczky Orsolya környezetpolitikai szakértővel és Neulinger Ágnessel, a Corvinus Marketingkutatás és Fogyasztói Magatartás Tanszék vezetőjével a Kovász közösség legutóbbi panelbeszélgetésén.

A cikksorozat első részét itt olvashatjátok.

Milyen peremfeltételek között tudja a piac a lehető legtöbb társadalmi értéket megteremteni? – Domaniczky Orsolya

Nagyon fontos beszélnünk arról, hogy hol vannak a piac határai, és hogy az egyházaknak milyen szerepe van abban, hogy ezeket a határokat kijelöljék. Például az olyan kérdésekben, mint hogy melyek azok a dolgok, amelyek nem piacosíthatók, az egyházi tekintély állandó segítségnyújtás lehetne.

Nagyon sokáig arról szólt a parttalanná és feloldhatatlanná váló vita, hogy a piac vagy az állam előbbre való-e. Alapvetően a szabad piacra szükség van, nagyon sok jót hoz az életünkbe. De ehelyett inkább

azzal kéne foglalkoznunk, hogy hol vannak a piac határai.

Például az Európai Unió közös piacán nemcsak termékek cserélhetők, hanem természeti javak is, mint például a termőföld. Volt próbálkozás Magyarországon is arra nézve, hogy az ilyesfajta kereskedelemnek valamilyen korlátot szabjunk, mondjuk azzal, hogy a helyieknek legyen elővásárlási joga. Viszont az egymásba ágyazott piacok nagyon megnehezítik ezt, és sokszor azt látjuk, hogy a nagy piac miatt a helyi mezőgazdasági és élelmiszer-kereskedelem nehezen működik.

Ezt tovább nehezíti az a rendkívül kártékony mezőgazdasági támogatási rendszer, amely az EU-ban működik. Folyamatos birtokkoncentráció zajlik, egyre kevesebb gazda termel egyre nagyobb földeken.

Elvben az EU célja kettős: lakjon mindenki jól Európában, illetve működjön a piac a kis és közepes méretű gazdaságok alapján. A gyakorlatban azonban csak az első teljesül, és ennek ára van. Ebből a rendszerből kitörni – akár termelőként, kereskedőként, akár fogyasztóként – elképesztően nehéz.

Nem kell ezt kizárólag az unióra kenni, de mégiscsak az EU az első számú oka ennek a gazdasági működésnek. Márpedig ennek messzemenő ökológiai és társadalmi következményei vannak. Az ökológiairól korábban már beszélt Rodics Katalin. A társadalmi következmények sem kevésbé súlyosak: a vidék elnéptelenedése és az, hogy a föld művelése elveszíti a jelentését. Nagyon sokan szeretnének gazdálkodni, rengeteg fiatal is, de elképesztő ellenállásba ütköznek a piacon, és a gazdasági-politikai rendszer gyakran nem teszi lehetővé számukra, hogy ebből éljenek.

Emellett észre kell vennünk azt is, hogy a javaslattal az Európai Bizottság új uniós piacot próbál létrehozni. Ez a karbonpiac, ahol rendkívül sokféle ember, régió, közösség és nagyon változatos szociális helyzetben lévő csoport lesz gyakorlatilag beárazva, áruvá képezve.

Ezt a kommodifikációt részben enyhíteni akarja a bizottság azzal, hogy beépíti a már említett visszaosztási mechanizmust. Viszont az unió nagyon sokszínű, és én óvatos vagyok azzal kapcsolatban, hogy ez a visszaosztás egészen pontosan hogyan fog tudni működni. Figyelembe véve ugyanis az uniós pénzek elköltésével kapcsolatos eddigi tapasztalatokat, nekem nincs sok bizalmam abban, hogy ez a mechanizmus valóban igazságos lesz. A beárazással együtt ez a kontinensméretű visszaosztási mechanizmus számomra inkább rémisztő, mintsem biztató.

Alternatívaként felmerült, hogy esetleg nemzeti karbonpiacokat lenne érdemes létrehozni. Érdemes megfontolni, talán nemzeti szinten még működhet egy ilyen koncepció, hiszen ezen a szinten még biztosított az egyén számára az információhoz való hozzáférés – ez pedig a jól működő piac fontos ismérve.  

Gazdasági korrekció és társadalmi igazságosság – Neulinger Ágnes

A tervezet bonyolultsága miatt nehéz értelmezni, hogy a Fit for 55 mit jelent majd egy üzlet, egy vállalkozás, egy termelő vagy a fogyasztó számára. Esett szó már például arról, hogy az állami szabályozásnak köszönhetően elkerülhető lehet az áremelkedésnek az egyes vagy egységesen az összes fogyasztóra való hárítása.

Ami leginkább érdekes, az annak a kérdése, hogy a magyar lakosság milyen módon mozdítható a fenntartható életmód irányába. Ebben az áremelkedés, azaz a kierőszakolt fogyasztáscsökkentés nem feltétlenül szerencsés lépés. Ugyanakkor nem egyszerű ezt megjósolni, mert a fogyasztók nem egységesek. 

A magyar lakosság egyébként is sok szempontból a spórolás miatt viselkedik fenntarthatóan, nem pedig azért, mert a fogyasztási mintáink eleve fenntarthatóak lennének.

A hazai fogyasztókat az ár befolyásolja leginkább. Egy néhány évvel ezelőtt elvégzett országos lakossági nagymintás kutatás kimutatta, hogy élelmiszer-vásárlásnál a magyar emberek 70%-a az ár alapján dönt, az, hogy helyben termelt-e az áru, csak 20% számára fontos szempont. Ha ezt összevetjük egy hasonló osztrák kutatással, azt látjuk, hogy a helyi termesztés ott a lakosság 60%-át foglalkoztatja. Ezenfelül az osztrák embereknek körülbelül 25%-a tartja fontosnak azt, hogy méltányos kereskedelemből származó (fair trade) árut vegyen. Persze Ausztriában is a vezető szempontok között van az ár és a minőség, csak felzárkóznak mellé egyéb szempontok is. Nálunk a helyi termelés, ahogy említettem, 20-30%-os, az organikus eredet pedig hasonlóan 20-25%-os súllyal jelenik meg.

Magyarországon bármelyik kutatásban nagyon kevesen mondják azt, hogy nem érdekli őket a környezetvédelem; de ugye a tettek lennének az igazán fontosak, és ez sok embernek kihívát jelent. Van, aki nem tud, van, aki nem akar erre külön összeget szánni. Ahogy erről már Orsolya beszélt, amint alternatív megoldásokban kezdünk el gondolkodni, mondjuk egy közösség által fenntartott vagy támogatott mezőgazdasági helyzetben, nagyon nehezített pályán találjuk magunk.

Az ilyen konstrukciókban termelt, tehát fenntarthatóbb, de épp emiatt drágább áruknak leginkább a középosztálybeli vagy afölötti, jobb jövedelmű városi emberek tudnak az fogyasztói lenni – ráadásul kettős a követelmény a fogyasztókkal szemben, hiszen nemcsak a fenntarthatóság igényét kell felismerniük, de anyagi lehetőségek is kellenek hozzá.

Épp ezért, ha behozzuk ide az igazságosság fogalmát, konkrétabban a fenntartható és minőségi élelmiszerhez való hozzáférést, az ebben a formában nehezen valósulhat meg. Nemzetközi kutatások is azt mutatják, hogy a legkézenfekvőbb az önellátó termeléshez való visszatérés lenne. Ebben nagy szerepe van földhöz való kapcsolódásnak – egészen más az élelmiszer értékelése, a minőség és a termeléssel járó munka megítélése, ha teljesen természetes, hogy ott van az avokádó a bolt polcán, vagy a Peruból jött paradicsom. Ettől nagy gondolati ugrást kell tenni, hogy az ember egyáltalán képes legyen másképpen gondolkodni a paradicsomról vagy az almáról.

Összefoglalva: amikor ilyen nagy EU-s projektekről beszélünk, nem látszik benne az ember, és nem látszik benne az, hogy ez az egyént hogyan fogja bármilyen módon ösztönözni a fenntarthatóbb fogyasztásra vagy életre. Az ár ennek csak egy szegmense. Arról pedig még nem beszéltünk, hogy az árral ki lehet zárni bizonyos embereket a fogyasztásból, ami egy fogyasztói társadalomban komoly további kérdéseket is felvet. Rettenetesen komplex kérdés ez, és jó volna látni a lakosságra vonatkozó előzetes tanulmányokat, mert ezek nélkül megjósolhatatlan, hogy mikroszinten melyek lesznek a Fit for 55 következményei.

A cikksorozat következő részében az igazságos átmenetről és a piac morális határairól olvashattok Tarcsay Tibor összefoglalásában.

Tetszett a cikk? Kapcsolódj be a közös munkába, adj hangot értelmes párbeszédet elősegítő véleményednek felületünkön, kövesd oldalunkat és oszd meg bejegyzéseinket, vagy támogass bennünket Patreon-oldalunkon.

📧 kovaszkozosseg@gmail.com
ⓕ facebook.com/kovaszkozosseg

Kiemelt kép: pixabay/TheDigitalArtist