A józsefvárosi evangélikus gyülekezetet és lelkészét, Bolba Mártát idén Kovács Dávid Emil református lelkész kezdeményezésére a kerületi lelkipásztorok kizárták az ökumenikus imahétből homofób és hamis állítások alapján. Kovács Dávid egyben az önkormányzati egyházügyi tanács társelnöke, így formális hatalmával informális környezetben élt vissza; az ügy politikai és egyházfegyelmi kérdéseket is felvet.
Tarcsay Tibor: Most, egyik percről a másikra jött-e a kizárás, vagy voltak előzményei?
Bolba Márta: A józsefvárosi evangélikus gyülekezet több évtizede részt vesz a helyi ökumenikus imahétben, én pedig amióta itt szolgálok, szervezője vagyok az alkalmaknak – az ökumenikus mozgalom a szívügyem, az egyház hitelességének fontos része. Ezért a szervezői segítségért a helyi református és katolikus lelkipásztorok korábban mindig hálásak voltak.
Aztán tavaly, amikor kiküldtem a meghívókat a lelkésztársaknak az első szervezői találkozóra, Bacskai Bálinttól, a belső-józsefvárosi református gyülekezet vezetőjétől az a válasz jött e-mailben, hogy ha az Evangelikál Csoport homofób novemberi nyilatkozatát nem írom alá, akkor nem tud „testvéri szívvel velem egy közösségben lenni”. A szervezői találkozó viszont megtörtént, és a többi lelkésztestvér ekkor még azt mondta, hogy az ökumenikus imahét célja, hogy Jézus parancsának engedelmeskedve azt keressük, ami összeköt, és nem azt, ami szétválaszt – így végül az imahét is megvalósult. Bár Bacskai Bálint igehirdetőként nem vett részt, de a Salétrom utcai templomuk és lelkészkollégája igen.
T. T.: Mi változott ehhez képest ezen a télen?
B. M.: 2022-ben szóban hívtam meg egyeztetésre a lelkészeket advent második vasárnapján, az önkormányzati gyertyagyújtáson. Ekkor történt az, hogy Kovács Dávid Emil külső-józsefvárosi református lelkész, a józsefvárosi egyházügyi tanács társelnöke félrevont, és jelezte, hogy „ezzel neki van egy kis problémája, és beszél a többiekkel”. A rákövetkező héten Dávid meglátogatott, és közölte, hogy vagy tíz lelkipásztorral megbeszélték, hogy „mivel én támogatom a melegeket”, nem vehetek részt az ökumenikus imahéten.
Ezután felhívtam Michels Antal atyát, a Horváth Mihály téri plébánost, hogy mi történt. Ő pedig azt állította, hogy Dávid arról tájékoztatta „egy önkormányzati jelentés” alapján a lelkipásztori kört, hogy „én szervezem a Budapest Pride-ot, és ezért az önkormányzat kitüntetésben részesített”, és emiatt döntöttek közösen a kizárásomról. Az, hogy én szervezném a Pride-ot, tényszerűen nem igaz.
T. T.: De mi pontosan ez az egyházügyi tanács, milyen hatalma van? És hogy jön ehhez egy „önkormányzati jelentés”?
B. M.: Pont ez a probléma. A Józsefvárosi Egyházak és Vallási Közösségek Tanácsa egy informális szerv kéne legyen, egy kapcsolattartó csapat az önkormányzat és a gyülekezetek között. Ezt semmilyen módon nem kellett volna formalizálni, más helyeken sincs döntési joga, határozatképessége. Szili-Darók Ildikó alpolgármester asszony valamiért mégis hatalomba helyezte őket. Kovács Dávid Emil, a tanács társelnöke Pikó András polgármester, a másik társelnök jelenlétének hiányában pedig ezt a közhatalomból származó, mégis informális hatalmat használta fel a mi kizárásunkra.
A jelentésről pedig azt állították, hogy az önkormányzattól kapták. Ami valószínűleg egyébként nem más, mint a teljesen nyilvános helyi esélyegyenlőségi program, amelyben rám és a Mandák-házra is utalnak, és a tevékenységeinket sorolják fel – és nem szerepel olyan benne, hogy a Pride szervezői vagyunk.
T. T.: Megtehette volna ezt Kovács Dávid Emil a tanács társelnöksége nélkül?
B. M.: Nem. Az informális és a formális itt teljesen összemosódnak. Ez átjátszás a két színtér közt: nincs a tanácsnak semmilyen hatalma bárkinek az imahétről való kizárására.
TT: Tehát egy szándékosan félreértelmezett dokumentumra hivatkoznak, amikor a saját homofóbiájuk miatt megtagadják a különbözőségeinken felülemelkedő testvéri szeretet ünnepének szellemiségét.
B. M.: Nem értik a szereplők, hogy ez nem velem, hanem az evangélikus egyházzal szembeni támadás. Nincs felhatalmazásuk arra, hogy a gyülekezetet kizárják. Ráadásul úgy, hogy ezt erőszakkal teszik – a teljes gyülekezet egyetért abban, hogy ők szeretnének részt venni az ökumenikus imahétben. Érthetetlen, hogy ha a szentségtani különbözőségeken felül tudunk emelkedni, akkor a szexuáletikai kérdéseken miért nem. Különösen fáj, hogy egy baptista lelkésztestvérem azt írta e-mailben: „egy erkölcsi minimum alá nem tudunk menni”. Nem tudom elégszer elmondani: az ökumenikus imahét lényege nem az, hogy egyetértésre jussunk, hanem a megbékélt különbözőség.
T. T.: Hol áll most az ügy?
B. M.: Etikai vizsgálatot kezdeményezek az önkormányzatnál. Eleve nem értem, hogy fér össze a szekuláris állam koncepciójával ennek az egyházügyi tanácsnak közhatalommal való felruházása. Ez komoly etikai dilemmákat vet fel – akár csak a mostani eset kapcsán. A tanács alapítása ráadásul igen komoly kompetenciahiányra világít rá. Nonszensz, hogy novemberben egy ülés során úgy tudták formalizálni a hatalmat a résztvevők, hogy az önkormányzat, a jegyzői hivatal részéről nem volt ott senki, aki ezt megakadályozta volna. Ezt mindenképpen felül kell vizsgálni.
Illetve írtam az evangélikus esperesnek egy tájékoztató levelet, valamint a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökének és Kondor Péter evangélikus püspöknek is, kérve az állásfoglalásukat. Sajnos ezekre eddig nem kaptam választ, pedig az ügy egyházfegyelmi kérdéseket is felvet. Ha ezek a lelkészek az ökumenikus mozgalom tagjai, akkor felül kell vizsgálni, hogy tartották-e magukat annak a szabályaihoz. És önvizsgálatot is kell tartaniuk, hogy mi alapján érezték magukat felhatalmazva mások kizárására.
T. T.: Mi kellene a sebek begyógyításához?
B. M.: A bocsánatkérés. Én és a gyülekezet nyitottak vagyunk a kapcsolat helyreállítására.
Az ügy kapcsán megkerestük Szili-Darók Ildikó alpolgármestert, Michels Antal atyát, Kovács Dávid Emil lelkészt, illetve Pikó András polgármestert is. Szili-Darók Ildikó és Michels Antal nem kívántak nyilatkozni. Kovács Dávid Emilt telefonon sikerült elérnünk, ekkor azt mondta, hogy interjú előtt „egyeztetnie kell az egyházügyi tanács tagjaival”; később e-mailben lemondta a nyilatkozatot. Pikó András – aki a Józsefvárosi Egyházak és Vallási Közösségek Tanácsának elnöke, ám a novemberi ülésen nem tudott részt venni – közölte: vele semmilyen egyeztetés nem történt sem az ügy, sem egy esetleges nyilatkozat kapcsán.
Borítókép: Román Péter
Tetszett a cikk? Kapcsolódj be a közös munkába, adj hangot értelmes párbeszédet elősegítő véleményednek felületünkön, kövesd oldalunkat és oszd meg bejegyzéseinket, vagy támogass bennünket Patreon-oldalunkon.
📧 kovaszkozosseg@gmail.com
Kovász Közösség 
Nem igazán világosak a fölsorolt jogi szempontok. Az ökumenikus imahét egy templomközi vagy gyülekezetközi program. A lelkipásztorok mindenkori megegyezésén múlik, hogy ki vesz benne részt (és kit hagynak ki).
Nyilván fájdalmas, ha Bolba Mártával nem kívánt 11 környékbeli lelkész közösen imádkozni, de ezt valamiféle “hatalmi visszaélésnek” fölfogni, erős túldimenzionálás.
KedvelésKedvelés