A frissen indított mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítő szakra február 15-ig lehet jelentkezni. A képzéssel az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) oktatói a magyar társadalom és az egyházi közösségek válságának megoldására szeretnének gyakorlati eszközöket nyújtani: az ezen dolgozni kívánókat pedig szociológiai, közösségfejlesztői és pszichológiai tudással vértezik fel.
A szak indítása nem is lehetne aktuálisabb: a magyarországi szekuláris és egyházi közösségek egyaránt évtizedek óta tartó válságban vannak. A koronavírus és a karantén izolációja volt ennek a leglátványosabb megjelenése, de igazából csak felerősített és kézzelfoghatóvá tett számos rendszerszintű problémát, elsősorban azt, hogy a közösségeink (sőt a társadalmunk is) nem valós közösségekből, hanem inkább csak csoportokból áll. Hiányzik az inkluzivitás, az őszinte odafordulás és megnyílás, a hosszú távú és a nagyobb perspektívát is figyelembe vevő gondolkodás, a konfliktusok megelőzése és kezelése, a feladatok megosztása. Egy mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítő pedig épp ebben tud segíteni.
Az EHE oktatói csapata Varga Gyöngyi vezetésével az elmúlt két évben úgy alakította ki az MA-képzés anyagát, hogy az a társadalmi igényeket is kiszolgálja, és legyen a laikusok vagy a szekuláris irányból érkezők számára is hozzáférhető, viszont legyen kellően egyházias és spirituális is. Akárcsak a közösségszervezésnél és civil aktivizmusnál, a mentálhigiénés munkában is az első lépés a személyes reflexió, a szemléletváltás, a tenni akarás megszületése. Épp ezért a spirituális önismeret nagyon fontos szerepet kap, ez a képzés egészét végigkíséri. És bár a szak erősen gyakorlatorientált (a 60-70%-át terepmunka, készségfejlesztés, illetve saját élményes foglalkozások teszik ki), a jelentkezőket megismertetik a pszichológia, a szociológia és a közösségfejlesztés elméleti alapjaival is, hiszen a közösségi mentálhigiénés munkát nem lehetséges a társadalmi szövet ismerete nélkül végezni.
A terepmunkára kiszemelt helyszín Pilis, ahol az evangélikus egyház erős jelenléttel bír, illetve a Kovász által is támogatott Bizsu Ház és a Csepp a Tengerben Alapítvány nagyon fontos munkát végez. Pilisen igen kiterjedt a mélyszegénység, és a szociális és földrajzi értelemben is perifériára szorult, elsősorban cigány csoportokkal való munka „ideális terep” a hallgatók felkészítésére. De ez csak egy példa: hasonló kihívást jelent a fiatalok megszólítása, akárcsak az is, ahogy az idősek kikopnak a közösségből, és szétfoszlanak a generációk közti kapcsolatok; vagy éppen a környezeti válság, amely létünk alapjait fenyegeti. A mentálhigiéné pedig a cselekvés tudománya: a diagnózis felállítása után az egyénnek és a közösségnek is tennie kell azért, hogy gyökeres és tartós változást tudjunk elérni. A marginalizált csoportok érdekérvényesítése és érdekvédelme, a többségi társadalom érzékenyítése, a kommunikációs és érdekérvényesítő csatornák újbóli megnyitása pedig mind-mind közösségi cselekvést kíván.
Ennek a közösségfejlesztési munkának a gyakorlati alapja pedig az őszinte és nyílt beszélgetés, ezért a képzésben a konfliktuskezelés és az erőszakmentes kommunikáció, illetve a csoportdinamika fontos tárgyak. A kapcsolatépítő beszélgetéseken keresztül a mentálhigiénés munkatárs feltárja a közösség problémáit, elakadásait, konfliktusait – és az erőforrásokat is, amelyekkel ezek megoldhatóak lennének. Ezután a közösség dönt arról, hogy ezek közül mit priorizál, milyen stratégiát dolgoz ki, és hogyan valósítja meg; ebben pedig a képzést elvégzett szakember mind támogatást tud nyújtani.
Az ilyen közösségi munkának egyre több szervezetben van szerepe, egyre több helyen kérnek ilyen jellegű végzettséget is, sőt egyházi/diakóniai intézetekben már gyakran elvárás is. Azonban a szak egy másik nagyon valós igényre is választ ad: a gyülekezeti működés megújításának alulról jövő vágyára. Sokan vannak, akik egyházilag elkötelezettek, de nem szeretnének se teológusok, se lelkészek lenni, más minőségben viszont tenni akarnak a közösségükért, gyülekezetükért, aktívan részt kívánnak venni az egyházak megújításában. Ez pedig nagy segítséget jelenthet a lelkészeknek, papoknak, gyülekezetvezetőknek is: a közösségi mentálhigiénés munkatársakban ugyanis nemcsak olyan segítőkre találhatnak, akik jogi és pénzügyi dolgokban is képzettek (azaz pl. értenek egy pályázati folyamathoz vagy a GDPR rejtelmeihez), hanem akikre a gyülekezet hétköznapi menedzselésében és fenntartásában is számíthatnak. A képzést elvégzők ráadásul a közösségből is képesek lesznek új erőforrásokat behívni ezekre a feladatokra. A feladatok és felelősségek egyenlőbb eloszlása, a folyamatok demokratizálása, az egyének és a perifériákra szorultak passzív áldozatszerepből aktív cselekvő szerepbe emelkedése pedig az egész világunk javítását és igazságosságát szolgálja.
Ahogy látható, a mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítőknek bőven lesz terepük; az oktatók között pedig olyan ismert szakembereket találhatunk, mint Németh Krisztina szociológus (ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont), a roma közösségek és a magyarországi társadalmi osztályok kutatásával foglalkozó Kovai Cecília kulturális antropológus (ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont), Seben Glória pszichológus és lelkész (EHE), Viszket Mónika pszichoterapeuta és klinikai szakpszichológus (ELTE), Mészáros György teológus és pedagógus (az ELTE egyetemi docense), valamint Petrovics Zoltán jogász (EKTE, NKE), és természetesen Szűcs Kinga is mint ökoteológus.
A cikk megírásához Szűcs Kingával, az EHE oktatójával és a képzés egyik tantárgyfelelősével beszélgettünk – aki egyben a Kovász Közösség tagja is. A szak és a jelentkezési feltételek leírása az EHE és a Felvi oldalán olvasható.
Borítókép: EHE
Illusztráció: Vonecia Carswell
Tetszett a cikk? Kapcsolódj be a közös munkába, adj hangot értelmes párbeszédet elősegítő véleményednek felületünkön, kövesd oldalunkat és oszd meg bejegyzéseinket, vagy támogass bennünket Patreon-oldalunkon.
📧 kovaszkozosseg@gmail.com
Kovász Közösség 