A nyugati világ egyre kevésbé keresztény – de még mindig jobban állnak nálunk

2020 és 2022 közt a világ számos országában népszámlálást tartottak vagy tartanak – köztük Magyarországon is. Nálunk az adatfelvételre október és november között kerül sor, és az eredményeket várhatóan jövőre publikálják. Hasonló a helyzet Németországban is; ugyanakkor Amerikában, Kanadában, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában tavaly és idén lettek-lesznek hozzáférhetőek az adatok. Érdemes megnéznünk, mit mondanak a kereszténység állásáról ezekben a hagyományosan vallásos országokban. Korábbi cikkeimben és interjúimban már alaposan körbejártam a keresztény demográfia alakulását hazánkban; most lássuk, hogyan áll az egyházak szénája a „keresztényüldöző Nyugaton”.

Ausztrália

A legfrissebb adatok Ausztráliából érkeztek, ahol ötévente tartanak népszámlálást. Míg 1911-ben még a népesség 96%-a azonosította magát keresztényként, 2011-ben pedig 61%, idén mindössze 44%. Ezen belül a két legnagyobb felekezet, a katolikus és az anglikán 3-3 százalékkal csökkent, 23 és 13 százalékról 20 és 10 százalékra. A kérdés egyszerű volt: „Mi a vallási hovatartozása?”, ugyanakkor a „nem vallásos” opcióba kategorizálták a nem egyértelműen valamilyen egyházhoz sorolható irányzatokat is, pl. spiritualizmus, New Age stb. Így tehát nem egyértelműen jelenthető ki, hogy Ausztrália elvallástalanodna; sőt, a kereszténységgel szemben némi növekedésre tart számot a hinduizmus és az iszlám, de a jezidizmus is, ami a szíriai, törökországi és iraki üldöztetés elől menekülőknek tudható be, 6444 százalékos rekordnövekedéssel (63-ról 4123-ra duzzadt ugyanis a jezidik száma). 

Akárcsak a világ többi részén, Ausztráliában is jellemzően az idősebb generációk keresztények: a millenniálok, illetve az alfa és Z generáció tagjai közt 30-39% keresztény, 10-15% más vallású és kb. 45% nem vallásos. A legnagyobb számban a baby boomer és a két világháború közti generációk keresztények, 57 és 70 (!) százalékkal. A keresztények medián életkora negyvenhét év – ezzel szemben a hinduké harmincegy, a muzulmánoké pedig huszonnyolc. A nem keresztény vallási növekedés viszont nem térítés vagy organikus népességszaporulat következménye, hanem a bevándorlásé: a +243 700 hindu túlnyomó többsége, 210 500 fő bevándorló, és a muzulmánoknál (+209 150 fő) is több mint a felük (126 000 fő).

Pell bíboros és Ferenc pápa misét mondanak (fotó: Franco Origlia / Getty)

Érdekes közelebbről megvizsgálni a kereszténység alakulásának történetét is: Ausztráliában ugyanis az anglikán államegyház volt hosszú időn keresztül a legnépesebb felekezet, a népesség több mint harmadával – egészen 1986-ig, amikor először bukott be a katolikus népesség alá (katolikus: 26,1%, anglikán: 23,9%), a következő kudarc pedig 2006-ban jött, amikor a vallástalanok száma (19,4%) először szárnyalta túl az anglikánokét (18,7%). A katolikus egyház tehát, bár brutális csökkenést könyvelhet el (2016 és 2021 között 215 900 fő tért ki a felekezetből), még mindig jobban áll arányaiban, mint az anglikán, amelynek lélekszáma 604 900 fővel csökkent! De nem örülhetnek a protestánsok sem: a Uniting Church (pünkösdiek és metodisták alapították 1977-ben) közel 200 ezer fő veszteséget könyvelhet el, a reformátusok 112 ezret, az evangélikusok pedig majdnem 30 ezer főt, lélekszámuk negyedét veszítették el öt év alatt!

Kanada

Kanadát – főleg Justin Trudeau tevékenységének köszönhetően – liberális fellegvárként szokták beállítani, innen indult Jordan Peterson „harca” az állítása szerint az országot fojtogató „posztmodern neomarxista politikai korrektség” ellen. A felekezeti hovatartozásra a népszámlálások 1991 óta ugyanúgy kérdeznek rá: „Mi a vallása?”, a válasz pedig szabadon beírható. A legutolsó népszámlálás 2021-ben történt, viszont a vallásra vonatkozó adatok feldolgozása még folyamatban van, a várakozás szerint ezek október 26-án jelennek meg. Ugyanakkor 2019-ben végeztek a vallással kapcsolatban egy külön vizsgálatot, így erre tudunk támaszkodni.

Montréal, Notre-Dame-székesegyház (fotó: Jaunathan Gagnan)

Három éve a kanadaiak 68%-a vallotta magát valamilyen vallás követőjének; köztük a keresztények masszív többséget alkotnak, ők adják a teljes népesség 63,2%-át (azaz a vallásosak 93 százalékát). 37% végez valamilyen vallási cselekményt legalább egyszer havonta, és a kanadaiak negyede, 23% ezt közösségben (is) teszi. Ugyanakkor a vallásosak aránya negyven éve még 89,5% volt, a legalább havi egy közösségi vallási eseményen részt vevőké pedig 42,5% (azaz kevesebb mint fele). Tehát Kanadában is megfigyelhető egy viszonylag lassú, stabil csökkenés. Érdekes jelenség a vallás individualizálódása és ennek változásai is: amikor először kérdeztek rá 2006-ban az egyéni vallásgyakorlásra, 46% felelt igennel, azaz a teljes vallásos népesség (79,3%) több mint fele, a vallását közösségben gyakorló 28,7 százalék duplája. Ehhez képest az évek alatt a magányos vallásgyakorlók gyorsabban erodálódtak, a 2019-es utolsó szám mindössze 30%, szemben a közösségi hívők 23 százalékával. 50 százalék viszont soha nem vesz részt vallási tevékenységben – 2009-ben ez még csak 30% volt, tehát itt elképesztő erősödés történt, mégpedig a kereszténység kárára. Kanada legnagyobb felekezete a katolikus egyház, és míg 1996-ban még a lakosság 46,9%-a tartozott ide, 2019-ben már csak 32% – masszív kétötödös zsugorodás. Az anglikán egyház, ahova 1985-ban még a kanadiak tizede tartozott, harminc évvel később szinte megszűnt a maga 3,8 százalékával, saját belső felmérésünk szerint 2040-re megszűnik a felekezet. Eltűnőben vannak egyébként a zsidók is, akik sosem voltak sokan (2% alatt), de a cenzus idején már mindössze 0,8%-ra rúgott a számuk: azaz egy elemzésben már hibahatáron belül lenne, hogy egyáltalán léteznek-e.

Az egyik ok, amire ezt egy elemzés visszavezeti, nem más, mint a bevándorlás: míg a „növekvő” vallások, mint az iszlám, a szikh vallás vagy a hinduizmus, szinte kizárólag bevándorlókból nyerik az új híveket (egyébként igen keveset: a határok 1971-es megnyitása óta 711 400 muszlim, 243 740 buddhista, 340 875 hindu, 71 448 izraelita és  274 955 szikh hívővel van több), ez a forrás a tradicionális felekezetek számára nem áll rendelkezésre. Kanadában sem kell viszont attól tartani, hogy ezek a vallások vennék át a vezetést a gyerekek számán keresztül: a muzulmánok például mindössze a népesség 3 százalékát teszik ki kb. 1,4 millió fővel – azaz a bevándorlóknak még megduplázniuk sem sikerült ötven év alatt a híveik számát.

Egyesült Államok

Amerika vallásossága elképesztően sokszínű és bonyolult. A 2020-ban tartott népszámlálás eredményeit a Public Religion Research Institute dolgozta fel. Az amerikai keresztények a népesség 70 százalékát teszik ki. Ezen belül a fehér keresztények (katolikusok, protestánsok, evangelikálok) 44 százalékot képviselnek. Mindössze 3 százalék azonosította magát ateistaként és másik 3 agnosztikusként, illetve 17% nem sorolta magát semmilyen felekezethez. Persze ennek igen nagy része valószínűleg a kultúrkereszténységnek tudható be, ugyanakkor figyelemre méltó tömegekről van szó: mint láthatjuk, messze Amerika a Nyugat leghívőbb és legkeresztényebb országa, szemben azzal a narratívával, amellyel a magyar kormány és kedvenc megmondóembere, Tucker Carlson házal, miszerint a tengerentúlon a kereszténység már üldözött kisebbség lenne.

A statisztikabűnözés iskolapédája: Tucker Carlson (forrás: FoxNews)

Érdekesség, de a Carlson által „idézett” Pew Research Center-tanulmány nem ezekkel a számokkal dolgozik, hanem majdnem pontosan az általam fentebb említettekkel.

Amerika tehát lelkesen keresztény, de melyek a demográfiai trendek? Ez is nagyon változatos képet mutat. 1996-ban az amerikaiak kétharmada azonosította magát fehérként és keresztényként, a mélypont 2018-ben volt 42%-kal. Úgy tűnik tehát, lassul a csökkenés.

Ugyanakkor a fiatalok körében kiemelkedően (mármint amerikai viszonylatban) magas a vallástalanok száma: a 18–29 év közöttiek 36%-a nem tartozik semmilyen felekezethez, és ez igaz a 30–49 év közöttiek negyedére is. Ugyanakkor a legfiatalabbaknak még mindig 54 százaléka keresztény és mindössze 2-2 százaléka zsidó vagy muszlim, illetve 1-1 százalék buddhista, hindu vagy egyéb vallású. A rasszokon belül egyébként arányaiban a spanyol ajkú fiatalok közt a legtöbb a keresztény. Ez a szám a népességcsoportokon keresztül a korral növekszik: a 65 év fölöttiek 59 százaléka keresztény. Viszont míg az amerikaiak medián életkora 38,5 év, addig a fehér evangelikáloké 56, a katolikusoké 54! Drasztikus elöregedésnek vagyunk itt szemtanúi – csak a buddhisták, hinduk és muszlimok medián kora van alatta az összamerikai értéknek; az érték pedig növekvő. A legjobban elöregedő csoport a fekete protestánsoké, akik medián életkora 2013-ban még 45 volt, immár pedig 50.

A rasszok kérdése egyébként igen érdekes. Gyakori előítélet, hogy a színes bőrűek jóval vallásosabbak a fehéreknél. Ez a szó szoros értelmében előítélet Amerikában, ugyanis a fehérek 71 százaléka keresztény, míg a feketék 72 százaléka, a spanyol ajkúaknak 76 százaléka az, tehát a különbség egyáltalán nem kiemelkedő (egyébként az érték mindhárom csoportban csökkent 2013 óta).

Emellett érdemes azt is megnézni, hogy a politikai pártok szavazói mennyire keresztények. Akárcsak hazánkban, Amerikában is hajlamos az (ultra-)konzervatív  (szélső-)jobboldal magát A keresztény pártnak beállítani, és akárcsak hazánkban, ez itt sem igaz: a demokraták 69 százaléka keresztény, a republikánus szavazóknak pedig 83 százaléka. A különbség nagy, de nem akkora, mint azt láttatni szeretik, és ajánlott észrevenni, hogy a demokratáknak is több mint kétharmada keresztény. A csoportok közötti határok sokkal inkább nemzetiségi alapon húzódnak: a republikánusok 68%-a fehér és keresztény, míg a demokratáknál csak 39%.

A szószék és a zászló szövetsége (fotó: Josh Eckstein)

Amerika tehát egyáltalán nem „istentelen” és főleg nem „kereszténytelen” ország. Noha a fiatalok egyre kevésbé kapcsolódnak az intézményes egyházakhoz, a többség még mindig igen, sokkal erősebben, mint Európában vagy az angolszász világ más országaiban. Ami pedig a legérdekesebb, és minden képet árnyal: azok a sokat emlegetett trendek, amelyeket a magyar kormánysajtó előszeretettel állít pellengére, és mutat be keresztényietlennek, sőt keresztényüldözőnek, épphogy a Nyugat legkeresztényibb országából indulnak világhódító útjukra.

Anglia

Az Egyesült Királyságban az egyes országok (Észak-Írország, Skócia, illetve Anglia és Wales) más időpontokban tartják a népszámlálásaikat; míg Angliában és Észak-Írországban 2021-ben külön-külön volt a legfrissebb adatfelvétel, Skóciában idén lesz. Sajnos még a tavalyi felmérések eredményei sem teljesen publikáltak, így a legújabb adatokat az Office of National Statistics 2019-es kutatásából vettük.

2019-ben az angliai polgárok 51%-a felelt valamilyen keresztény felekezet megnevezésével arra a kérdésre, hogy „Mi a vallása?”; ugyanez 2011-ben még 59,3% volt, azaz nyolc év alatt majdnem hatodával csökkent a számuk. Ehhez képest a vallástalanok száma 38,4%, ami mindösszesen 6,1 százalékponttal nőtt. Azaz 2,2 százalékponttal gyarapodtak az egyéb vallások – amelyek aránya még így is meglepően alacsony: a muszlimok a népesség 5,7%-át, a hinduk 1,7%-át teszik ki.

Érdekes, hogy London a legvallásosabb része az országnak (lakosságának mindössze 29%-a vallástalan), Wales pedig a legkevésbé vallásos (itt 47% vallotta magát nem hívőnek). Ugyanakkor a londoni hívők között a legmagasabb a más vallásúak száma is: mintegy negyedük nem keresztény, szemben a teljes angliai értékkel, ami csak 10,6%. Azaz Londonban duplaannyi a nem keresztény vallásúak száma; ezen belül 14,3% százalék a muszlimok aránya (azaz kb. minden hetedik londoni muzulmán). Wales ezzel szemben dualisztikus: aki nem vallástalan, az szinte kizárólag keresztény – 5% alatti a más vallásúak aránya.

Az angol kereszténységnek van miért aggódnia a fiatalokat illetően. A 0–39 évesek között ugyanis minden korcsoportban többségben vannak a vallástalanok; ez az arány először a 40–49 közöttieknél fordul meg, ahol 47–40% az arány a keresztények javára. A legtöbben pedig (akárcsak az összes többi országban) a legidősebbek közül hívők: a 80+-os korcsoportban már 82–15% ugyanezen arány. Ezzel szemben a 0–19 évesek között az iszlám kiemelkedően teljesít, 9,7% szemben a többi korcsoport átlagos 5,7 százalékával. Persze ha ezt összevetjük a kereszténység 40% körüli értékeivel, még mindig meghatározó az utóbbi dominanciája – ha pedig a vallástalanok szintén 40% körüli számát hozzáadjuk, belátható, hogy itt sincs értelme iszlám hódításról beszélni.

Felekezeti kötődés: a keresztények és nem keresztények aránya korcsoporontként Angliában és Walesben, 2019
Németország

Németországban az elmúlt években botrányok sorozata rázta meg az egyházakat, aminek hatására például a katolikusoknál jelentős megújulási mozgalom kezdődött el. Az országban emellett igen pontos adatok vannak a felekezeti hovatartozásról, hiszen a kötelezően befizetendő egyházadót az adóhatóság vonja le és utalja át. Ennek fényében tudható, hogy az egyházadó fizetését százezrek mondták fel az elmúlt években, különösen a katolikusoknál. Bár a magyar kormányzati sajtó rendszeresen úgy számol be erről a jelenségről, mintha épp a megújulási kísérlet (például a homofóbia felszámolása, a demokratizáció, a női egyenjogúsággal való foglalkozás) eredményezné ezt, a valóság az, hogy Németországban egész mozgalom épült ki arra, hogy az egyháztagok felfüggesszék az egyházi adófizetésüket addig, amíg a klerikális vezetőség véget nem vet a pedofil bűncselekmények eltussolásának, a korrupciónak és a pénzmosásnak, illetve teljes transzparenciát és számonkérhetőséget nem vezet be.

Szinodális konferencia Németországban (fotó: Tagesschau)

A német számokat tehát így érdemes szemlélnünk. Ott is idén lesz egyébként népszámlálás, a legfrissebb adatok pedig 2020-ből származnak. Ezek szerint a németeknek még mindig 51 százaléka aktív egyházfenntartó, azaz „egyháziasan vallásosnak” mondható. Ez több mint negyvenmillió embert jelent – és bár a csökkenés tényleg drámai, hiszen a katolikusok 1,1 millió, a lutheránusok pedig 1,3 millió fővel lettek kevesebben mindössze három év alatt, azért a kereszténység vége Németországban még messze van. Főleg úgy, hogy tudjuk, hogy sok százezer ember csak felfüggesztette egyháztagságát. 

A felekezeti hovatartozás abszolút számai Németországban 2017 és 2020 között, főre és népességszázalékra lebontva.

Ezzel szemben nagyon érdekes megnézni a muzulmánok számának alakulását. Ennek kapcsán szintén szeret rémhíreket terjeszteni a magyar kormánysajtó, ugyanakkor a statisztika nagyon más képet mutat. A muzulmánok ugyanis körülbelül 5,3-5,6 millióan lehetnek Németországban, a 2015-ös számokhoz képest ez 900 ezer fős gyarapodást jelenthet. Azaz jóval lassabb a növekedés, mint a keresztény egyházak tagvesztése; és nagy a lemorzsolódás a vallásosságban,  hiszen ennek a kb. öt és fél millió embernek csak 70%-a tartja fontosnak az étkezési vagy öltözködési szabályok betartását (a nők közül is!), és csak 39%-uk imádkozik naponta. Egy másik kutatás szerint a muszlimok 67,6 százaléka a saját bevallása szerint nem gyakorolja a hitét. A fenti táblázat is ebből a jelentésből származik, a szembetűnő 2,3%-os csökkenés a muszlimok számában 2019–2020 között épp ennek tudható be: egy alapos kutatás során kimutatták, hogy a „muzulmánként” számon tartottak tekintélyes része, majdnem fele kultúrmuszlim vagy alevita (síita-szúfi-keresztény szinkretista irányzat) hitű.

Németországban tehát van tartaléka a kereszténységnek, és nem kell különösebben tartani a Teuton Kalifátus kikiáltásától sem. Érdekes lesz pár év múlva visszatérni ezekhez a számokhoz, és megvizsgálni, hogy vajon az egyházi reformfolyamatok eredményei (persze, ha lesznek) milyen módon befolyásolják az egyháztagság számának alakulását.

Eközben Magyarországon…

Korábbi cikkeimben már alaposan körbejártam a keresztény demográfia alakulását hazánkban, itt most csak a fő állításokat ismétlem meg, hiszen ezek jól kontrasztba hozhatók a nyugati országok számaival. 

A magyarok mindössze 12,6%-a tartja magát egyháziasan vallásosnak. Bár az emberek 90 százalékát megkeresztelik, ez semmilyen módon nem jelenti azt, hogy követné az egyház tanítását, tagja lenne a közösségnek, vagy támogatná azt. Hetente mindössze 10,6% látogatja a templomot, adakozni pedig (az egyházadót és az szja-felajánlást is ideértve) mindössze 19,4% szokott. A közösségeink masszívan elöregedőek: a 18 és 39 év közöttiek mindössze 12 százalékát adják az egyháziasan vallásosoknak. Szemben azonban a Németországban tapasztalható csökkenés okainak sokféleségével, hazánkban „az egyháziasan vallásosak csökkenése alapvetően demográfiai folyamat: nem arról van szó, hogy azok, akik eddig hetente templomba jártak, egyszer csak eldöntötték, hogy nem fognak, hanem sokkal inkább arról van szó, hogy kihalnak az idősek, akiknek ez neveltetésüknél fogva fontos volt, a fiatalokat pedig már jóval kevésbé érdekli”.

Borítókép: Karl Fredrickson


Tetszett a cikk? Kapcsolódj be a közös munkába, adj hangot értelmes párbeszédet elősegítő véleményednek felületünkön, kövesd oldalunkat és oszd meg bejegyzéseinket, vagy támogass bennünket Patreon-oldalunkon.

 📧 kovaszkozosseg@gmail.com
ⓕ facebook.com/kovaszkozosseg

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: