Kulturális hagyományőrzés vagy evangéliumi tanítványság? Amikor felmerül a kérdés, hogy lehessen-e román nyelven igét hirdetni egy erdélyi református templomban, erről is döntünk. Jelenleg zsinati határozat mondja ki, hogy az istentisztelet nyelve magyar. Ezzel viszont lemondunk az anyanyelvüket már elveszített, de református identitásukat még őrző hívekről. Erről a kérdésről beszélgettünk Nagy Alpár-Csaba egeresi református lelkipásztorral, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zene-művészeti Karának egyetemi docensével.
Borítókép: Otto Schemmel
Tetszett ez a podcast? Kapcsolódj be a közös munkába, adj hangot értelmes párbeszédet elősegítő véleményednek felületünkön, kövesd oldalunkat és oszd meg bejegyzéseinket, vagy támogass bennünket Patreon-oldalunkon. Blogunk a Kovász Közösség felületeként működik, a Civil Kollégium Alapítvány hitalapú közösségszervezés projektjének támogatásával.
📧 kovaszkozosseg@gmail.com
ⓕ facebook.com/kovaszkozosseg
Kovász Közösség 
Egy régi emléket idézett fel bennem a podcast. Háromszékben élő rokonainkat mentünk látogatni 1984-ben, útközben megálltunk, hogy meglátogassuk Nagy Géza sáromberki lelkészt. Átmentünk gyalog Gernyeszegre, útközben Nagy Géza megosztotta velem gondját, vannak szórványban élő református hívek, akik már nem, vagy alig beszélnek magyarul. Szabad-e nekik románul hirdetni az igét? Mit válaszolhattam katolikusként, aki ráadásul teológiában képzetlen, laikus. Csak az érzésemet fejezhettem ki, mely szerint az evangéliumot hirdetni kell, olyan nyelven amelyen megértik.
Ez a gond tehát több évtizedes.
KedvelésKedvelés