„Itt állunk, másként nem tehetünk” – Evangélikus iskolák pedagógusai is sztrájkolnak

Huszonhárom sztrájkoló és tizenegy támogató csatlakozott a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium hatvanfős tanári karából a pedagógusok február 24-i polgári engedetlenségi akciójához, amelyet „Itt állunk, másként nem tehetünk” mottóval hirdettek meg csütörtökön.

Szöveg: Laborczi Dóra | Fotó: Román Péter

A Luther Márton híres mondatát parafrazeáló felirat már csütörtök reggel kikerült, először az iskola egyik ablakába, majd a bejárat fölé, így a szemfülesebbek észrevehették, hogy valami készülődik a Fasorban. Délután egy óra körül pedig az akcióval egyetértő tanárok sorakoztak az iskola elé, ezzel is megerősítve kiállásukat. A diákok is szolidárisak: volt olyan pedagógus, akit az osztálya kockás ingben várt ma reggel, többen pedig kockás sálat vettek fel. Egy végzős fiú a sztrájk molinója alatt gyülekező egyik tanárának kiáltotta oda:

„Hajrá, tanárnő, csak így tudunk változtatni!”

A sztrájktilalom a beszélgetést lehetetleníti el

„Mi, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium alulírott tanárai, 2022. február 24-én elszántuk magunkat a polgári engedetlenség gesztusára. A mai napon csak részben vesszük fel iskolánkban a munkát, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy nem értünk egyet a kormány február 11-én kiadott rendeletével, amiben egyoldalúan igyekszik szabályozni a pedagógussztrájk tartalmát és kereteit” – olvasható a pedagógusok nyilatkozatában.

„Azért léptünk erre az útra, mert nem értünk egyet azzal a törvénnyel, amit a kormány meghozott, miszerint csak korlátozott körülmények között sztrájkolhatunk. Azt gondoljuk, hogy a sztrájk alapjog, amihez mindenkinek joga van, és amit a tanárok is szabadon megtehetnének ebben a helyzetben. Tudjuk, hogy e mozgalom melletti kiállásnak következményei lehetnek ránk nézve, mégis szeretnénk szolidaritást vállalni azokkal az iskolákkal, amelyek nincsenek olyan szerencsés helyzetben, mint mi. Az egyházi iskolák ebből a szempontból sokkal jobb helyzetben vannak, hiszen mégiscsak figyel ránk a fenntartónk, és ezt nem mondhatja el magáról minden iskola az országban. Szeretnénk szolidaritást vállalni mindenkivel, aki sztrájkol, és azért is, hogy sztrájkolhassanak” – tájékoztat az esemény hátteréről Fabiny Katalin angol–német szakos tanár, az akció egyik szervezője.

A sztrájkhoz csatlakozó tanárok úgy gondolják: „…az oktatás helyzetéről, az iskolák jövőjéről, a pedagógusok életpályájáról és a diákok felkészítésének méltó és hatékony lehetőségeiről régóta többoldalú beszélgetésnek kellene folynia a tanári közösségek, a pedagógus-szakszervezetek és a mindenkori kormány között.

Hiszünk a beszélgetésben mint minden demokratikus közösség működésének feltételében. A beszélgetés keresztény hitünk alapélménye is: Isten megszólít, mi pedig válaszolunk. A fenntartó evangélikus egyház munkavállalóiként is beszélgető egyházhoz tartozó közösség vagyunk. A polgári engedetlenség gesztusával arra hívjuk fel a figyelmet, hogy ragaszkodunk a beszélgetéshez” – folytatódik a tanárok állásfoglalása.

A lelkiismeret és a tanítás szabadsága

Akik számára – mivel evangélikus iskola tanárairól van szó – értelemszerűen Luther Márton példája is inspiráló: „Luther a lelkiismeret szabadságára tanított, és azt mondja, hogy nem jó az embernek olyasmit csinálni, ami a lelkiismerete ellen való. Nekem borzasztó fontos, hogy tükörbe tudjak nézni és a lelkiismeretemmel megegyező módon tudjak cselekedni” – teszi hozzá Fabiny Katalin.

Izsa Éva matematika–fizika szakos tanár pedig így folytatja: „Nemcsak a kollégáinkkal kell szolidárisak lennünk, de egyházi iskolaként még inkább felelősek vagyunk a diákjainkért is. Egy egyházi iskolától azt várják a szülők, hogy ne csak a tananyagot, hanem attól jóval többet kapjanak a gyerekek. Azzal, hogy mi felvállaltuk ezt a mozgalmat, úgy érzem, hogy bármikor bátran a diákok szemébe tudok nézni. Nemcsak magunk miatt, nemcsak a polgári jog megsértése miatt vállaltuk ezt a polgári engedetlenséget, hanem azért is, mert ez róluk legalább annyira szól, mint rólunk.

Nem lennék nyugodt, ha fülemet-farkamat behúzva várnám, hogy mi történik. Ha tőlünk egy tollvonással elvehetik a sztrájkjogot, az elég riasztó képet mutat a diákjaink jövőjére nézve is. Akkor gyakorlatilag velük is bármikor bármit megtehet az aktuális hatalom. Tőlünk kell megtanulnia a fiataloknak azt, hogy olykor igenis ki kell állniuk magukért.”

„Azt szeretném, hogy sokan válasszák ezt a csodálatos szakmát”

Gergely Gábor történelem–latin szakos tanár a fiatal tanárokat képviseli a polgári engedetlenséghez csatlakozók sorában. „A kihalófélben lévő harmincas és még fiatalabb tanári generációt képviselem. Amikor a nagymamám megkérdezte, hogy nem félek-e beleállni ebbe a sztrájkba, akkor visszakérdeztem: miért lenne az rossz, hogyha kirúgnak? Háromszor annyit keresnék az Aldiban árufeltöltőként. A megbecsültségünk nemcsak a tanári presztízsen múlik, hanem az anyagi megbecsültségen is. Egy pályakezdő tanár az éhenhalás szélén áll, ha kifizeti a lakhatását. Egyszóval: nem versenyképes a fizetésünk. Persze ez nem megélhetési tüntetés, hanem egy alapjogért állunk ki, de ezt sem szabad kihagyni a képből.”

Mondanivalójához idősebb kollégái is csatlakoznak: „Én szenvedélyes tanárnak tartom magam, és azt szeretném, hogy még több szenvedélyes tanár legyen, és válasszák a fiatalok is ezt a csodálatos szakmát, és meg tudjanak élni belőle” – vallja Fabiny Katalin. Szalai Lívia, egy végzős osztály matematika szakos osztályfőnöke pedig azzal egészíti ki, hogy sokakat tényleg vonzana a tanári pálya, és valóban csak az alulfizetettség miatt nem választja senki ezt a hivatást az érettségiző diákok közül.

„Végre kapunk levegőt”

A január 31-i országos pedagógussztrájkhoz is kapcsolódott a tanári kar. „Ezt megelőzően kaptunk hírt arról, hogy a Piarista Gimnáziumban elkezdtek gondolkodni azon, hogy valamilyen módon kapcsolódni kellene a pedagógusok országos sztrájkjához, ebbe az együttgondolkodásba mi is bekapcsolódtunk. Meghirdettük mi is a sztrájkot, és itt az iskolán belül is nagyon sok kolléga csatlakozott, ami óriási meglepetés volt, én őszintén kevesebbre számítottam. Január 24-én, hétfőn tájékoztattuk igazgató urat arról, hogy ezt tervezzük, majd szerdán tájékoztattuk a tanári kart is, hogy csütörtök délutánig lehet csatlakozni a kezdeményezéshez. Akkor negyvenen csatlakoztak, huszonöt sztrájkoló és tizenöt támogató. Hasonlót élünk át most is” – tájékoztat az esemény előzményeiről és hátteréről Csepregi András iskolalelkész, a polgári engedetlenségi akció egyik szervezője.

A sztrájkban részt vevő tanárok közül sokan úgy élik meg, hogy most találtak igazán egymásra – nyomasztó egyéni terhekről kiderült, hogy valójában közösen cipelik, és hogy ebben szimbolikus, de valódi szolidáris közösségként is összekapaszkodhatnak.

„Felszabadító, amikor egyszer csak kiderül, hogy mind ugyanazt gondoljuk” – mondja Szalai Lívia. „Hogy nem csak gépek vagyunk, akik egymás mellett robotolnak” – teszi hozzá Csepregi András. „Nem tudjátok elképzelni, micsoda darálóban telnek a napjaink. Tízperces szünetekben nem lehet megbeszélni egymással semmit. Most viszont egymás felé fordultunk, és ez nagyon euforikus flow-élmény” – folytatja Fabiny Katalin.

„Mindeközben – ha már a szolidaritásról beszélünk – nem szabad megfeledkeznünk az ukrajnai helyzetről. Arról, hogy sokan vannak nálunk nagyobb nyomorúságban” – teszi hozzá.

A beszélgetésről időközben néhány tanár elnézést kérve távozik – mennek órát tartani. Rögtön ki is derül, hogy sokan megtartották az óráikat annak ellenére, hogy résztvevőként vagy támogatóként csatlakoztak a sztrájkhoz.

„Gyakorolnunk kell még ezt a polgári engedetlenséget” – mondja nevetve az egyik szervező. A tanárok közül nem mindenki tudta megoldani a délelőtti sztrájkot – a végzős diákok órái a közelgő érettségi miatt nem maradhatnak el, és minden gyerek felügyeletét meg kell oldani. Sokan sokféleképp fejezhették ki szolidaritásukat a nap folyamán: mintegy harmincan kiálltak az iskola elé, a polgári engedetlenségi akció molinója alá, többen vettek kockás inget, sokan az órák alatt inkább beszélgetni próbáltak a diákokkal a mai nap folyamán.

Az iskolavezetés pedig arra kérte a tanárokat, hogy – tartozzanak a sztrájkolók csoportjához vagy sem – legyenek empatikusak egymással, hogy a tantestület egysége megmaradjon. A sztrájkoló tanárok úgy tapasztalják, hogy ebben a légkörben „nem sérült a tanári közösség”.

Evangélikus iskolák és a pedagógussztrájk

Nem a fasori gimnázium az első egyházi iskola, amelyik csatlakozott a tanárok országos sztrájkjához, illetve kifejezte tiltakozását a sztrájk ellehetetlenítését célzó rendelettel szemben. Szerdán a Deák Téri Evangélikus Gimnázium hirdetett hasonló akciót ezzel a nyilatkozattal:

„Mi, alulírottak tizenketten, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium tanárai a mai napon, 2022. február 23-án 8.00 és 14.45 között polgári engedetlenséget követünk el, nem vesszük fel a munkát, és nem végzünk iskolánkban oktatási, nevelési tevékenységet. Ezzel tiltakozunk a kormány 36/2022. (II. 11.) rendelete ellen, amely lényegében kiüresíti a sztrájk fogalmát. Ezzel szemben mi úgy gondoljuk, hogy a sztrájk alapjog.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az akció sem a fenntartó, sem a vezetőség, sem kollégáink, sem diákjaink ellen nem szól. Ezzel a mozgalommal keresztényi lelkiismeretünk szavát is követjük. Célunk a korszerűbb és diákközpontúbb közoktatás megvalósulása.

Nem tantestületként döntöttünk így, hanem mindenki egyéni elhatározása alapján vesz részt a tiltakozásban. A polgári engedetlenség fogalmával tisztában vagyunk, következményeit vállaljuk.”

Sokak számára meglepő lehet, hogy egyházi iskolák ilyesfajta polgári engedetlenségbe álljanak bele, a részt vevő tanárok mégis úgy gondolják, hogy plusz felelősségük a kiállás, annak még inkább szimbolikus volta miatt.

„Nagyon sokféle egyházi iskola van sokféle fenntartó kezében. Bíztunk abban, hogy a mi fenntartónk (a Magyarországi Evangélikus Egyház – a szerk.) elég rugalmas lesz. Így vágtunk bele a sztrájkba: kezdettől fogva kapcsolatban voltunk az iskolavezetéssel és a fenntartónk képviselőivel is” – mondja Csepregi András.

Az evangélikus.hu cikke szerint Varga Márta, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Nevelési és Oktatási Osztályának vezetője a megmozdulás előtt levelet küldött az intézményvezetőknek, amelyben kérte, hogy ne akadályozzák a sztrájkjogukkal élni kívánó kollégákat alapjoguk érvényesítésében. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az intézményvezetők kötelessége a sztrájk ideje alatt az intézmény működésének biztosítása, ez január 31-én mindenhol sikerrel megtörtént.

Levelében kitért arra is, hogy az intézményvezetők maguk is kezdeményezhetnek beszélgetéseket a sztrájk okairól és követeléseiről. A kialakult helyzetben rendkívül fontosnak ítélte, hogy a sztrájkhoz és a polgári engedetlenséghez való eltérő viszonyulás ne rombolja a pedagógusok együttműködését, a jól működő közösségeket.

Varga Márta azzal a kéréssel fordult az evangélikus intézményvezetőkhöz, hogy folyamatosan egyeztessenek a sztrájkolni szándékozókkal a megmozdulás okairól és céljairól. A Klebelsberg Központ működésének ellentmondásai nem érintik az egyházi fenntartású intézményeket, az osztályvezető megerősítette, hogy az evangélikus fenntartású intézmények esetében biztosított az intézmények autonóm működése.

Kiemelt kép: A polgári engedetlenséghez csatlakozó fasori tanárok

---

Tetszett a cikk? Kapcsolódj be a közös munkába, adj hangot értelmes párbeszédet elősegítő véleményednek felületünkön, kövesd oldalunkat és oszd meg bejegyzéseinket, vagy támogass bennünket Patreon-oldalunkon.

📧 kovaszkozosseg@gmail.com
ⓕ facebook.com/kovaszkozosseg