Társadalmi párbeszéd nélkül üres frázis – a Kovász Közösség vitája a keresztény kultúrán alapuló nevelésről 

„Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést” – olvasható a kilencedik alkotmánymódosítás egyik passzusában, amely különböző kérdéseket vet fel a felsorolt fogalmak jelentéstartalmával kapcsolatban. E kérdésekről beszélgetett a Kovász Közösség szervezésében Fazekas Csaba, a Miskolci Egyetem történésze; Kassai Zsigmond, a 24.hu politikai újságírója; Laborczi Dóra evangélikus teológus, újságíró; Radvánszki Péter, a Páva utcai zsinagóga rabbija és Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus, író.

Szerző: Farkas Zsuzsanna

A Kovász Közösség január 26-i online fórumbeszélgetésének résztvevői a kilencedik alkotmánymódosítás  idézett passzusának értelmezését és megvitatását tűzték ki célul a vallásszabadság, valamint az állam és egyház szétválasztásának kérdései mentén. A fórumot moderáló Tarcsay Tibor katolikus közösségszervező bevezetőjében felhívta a figyelmet, hogy egyelőre homályos fogalmak maradtak a „születési nem” vagy az „alkotmányos önazonosság”, amelyek tisztázása társadalmi párbeszéd eredménye kellene legyen – azonban ez még várat magára.

Fazekas Csaba történelmi szempontból elemezte a helyzetet. Mint mondta, történetileg a kereszténység alatt az egyház, egyházak jelenlétét és szolgálatát vagy akár hatalmi pozícióba kerülését értették. A keresztény kifejezések beemelése a jogalkotásba szembemegy a szekularizációval, amelynek célja, hogy az állami döntéshozatalból kikerüljenek az állampolgárokat megkülönböztető passzusok – lényege, hogy senkinek ne származzon előnye vagy hátránya abból, ha valamely egyházhoz tartozik vagy nem tartozik. A történész gránitfaragáshoz hasonlította az alkotmánymódosításokat, amelyeket sok esetben aktuálpolitikai döntések hívnak életre. Hozzátette: egy átlagos állampolgár konkrét jogesetekkel kapcsolatban találkozik az alkotmánnyal, miközben a szöveg olyan kifejezéseket tartalmaz, amelyeket soha sem bocsátottak társadalmi vitára, így nehezen értelmezhetőek. „A nemzethez tartozás legelemibb meghatározása a nemzeti nyelven alapul, nem pedig a vallási hovatartozáson, ez is felvet kérdéseket az önazonosságról” – foglalta össze.

Nincs végcél

Hasonlóan vélekedett Szél Dávid is, aki azt nyomatékosította, hogy Magyarország szekularizált ország, ahol a különböző vallási csoportok között, de még a keresztények között is vannak különbségek. Arra is kitért, hogy minden embernek többféle identitása van, ezek között szerepel a nemi identitás, de beszélnünk kell szakmai, külső megjelenésünkkel kapcsolatos vagy a családi állapotunkhoz tartozó identitásról is – amelyek közül a különböző szerepekben más és más válik fontossá. Az identitások az élet bizonyos szakaszaiban alakulnak ki, némely közülük folyamatosan változik, formálja a mindenkori társadalom, környezet és kultúra, azonban nincs egy meghatározott végcél, ahova el kell jutni. „A nemi identitás esetében beszélnünk kell a biológiai nemről, amely nem dichotóm, és nem is döntés kérdése. Csak ezután következik a nemi identitás, amely négy-öt éves kor körül alakul ki” – magyarázta a pszichológus. Bár a legtöbb embernél a biológiai nem és a nemi identitás azonos, egyik sem döntés kérdése. Ezeken túlmenően következik a szexuális orientáció kérdése és a társadalmi nem, amely meghatározza, miként él az ember nőként vagy férfiként a világban. „Ezek alapján azt mondhatom, hogy nem megvédeni kell az önazonosságot, hanem hagyni, hogy az ember önazonos lehessen” – hangsúlyozta Szél Dávid.

„Egy vallási kisebbség egy adott országban leginkább akkor érzi magát biztonságban, ha az az ország nem elkötelezett ideológiailag, semleges, minden vallásnak egyenlőséget biztosít, és mindenkinek ugyanannyi joga, illetve kötelezettsége van az ország felé” – foglalta össze Radvánszki Péter a vallási identitással kapcsolatos meglátásait.

A rabbi szerint a beszélgetésnek alapot adó kilencedik alkotmánymódosítás megkérdőjelezi ezt a nézőpontot azzal, hogy egyértelműen a kereszténység felé billenti a mérleget, hiszen ezzel nehezen azonosul, aki nem keresztény. Úgy látja, a törvényalkotás mögött megjelenik egyfajta félelem a változó világtól, amely azonban soha sem tud egyszerűen fekete vagy fehér, jó vagy rossz lenni. Hozzátette azt is, hogy a rabbinikus hagyományban nem csupán két nem létezik: a teremtés történetében első emberként megteremtett Ádám nem lehetett nő vagy férfi, mert Isten saját képmására teremtette, így androgün. „Jó lenne, ha az ehhez hasonló alkotmányos szövegek a valóságot tükröznék, és megfelelő szakértők bevonásával születnének meg, mert hosszú távon hiába pozitívak a törekvések, a kereszténység túlhangsúlyozását diszkriminációra is lehet használni” – magyarázta a rabbi.

Alternatív értelmezés

Kassai Zsigmond a gender fogalmának magyarázatával egészítette ki a hallottakat: a gender a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák és jellegzetes tulajdonságok összessége, amelyeket egy adott társadalom a férfiaknál és nőknél elfogadhatónak titulál – ilyen formában ez egy biológiai nemen alapuló társadalmi konstrukció. Az újságíró a fő problémát abban látja, hogy a társadalmi nem alapdefiníciója kezd elferdülni, és alternatív értelmezések jelennek meg – például az, hogy a gender az egyéni szinten megélt nemi identitás, ezt lehet úgy is értelmezni, hogy nemi önazonosság. Mint mondta, az alkotmányba a jogalkotó a fogalmi zavart felhasználva a gender eltorzított jelentését építette be. Kassai Zsigmond azt is hozzátette, hogy mivel ő muszlimként él Magyarországon, fontosnak tartja az iszlám és a szekuláris állam kérdésnek tisztázását: „Az iszlám nemcsak vallás, hanem életmód és univerzális világnézet, amit a próféta által hagyományozott törvények kereteznek. Ha ezekhez a törvényekhez tartom magam, jó lesz, nem is élnék ezért másképp. De az is előírás, hogy be kell tartani annak az országnak a törvényét, ahol élek, mindaddig, amíg nem ütköznek vallási törvényeimmel. Ez nem nehéz, a magyar törvények nem ellenkeznek az iszlám alapelveivel.” Azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy nincs olyan ország a világon, ahol a törvénykezés tisztán a saríán alapulna, az iszlám országokban is keverednek a nyugatias, gyarmati időkből megmaradt törvények az iszlám törvényekkel, ezért ezek az országok is szekulárisak a maguk módján.

Az online kerekasztal résztvevői (balról jobbra): Tarcsay Tibor, Kassai Zsigmond, Laborczi Dóra, Radvánszki Péter, Szél Dávid és Fazekas Csaba.

Laborczi Dóra Manuel Castells Az identitás hatalma című műve alapján a tradicionális szerepekkel és a keresztény fundamentalizmussal kapcsolatos nézőpontokat hozta be a beszélgetésbe. Mint mondta, a már említett fogalmakról szóló párbeszédben fontos elem a feminizmus is, mert fenyegeti a tradicionális berendezkedést. „Castells arról is ír könyvében, hogy a patriarchális családmodell a vallási fundamentalizmus alapja, illetve hogy a keresztény fundamentalizmus az identitás, az élet, a személyes tér és az ország irányítása feletti visszaszerzésre vonatkozik – válaszreakció, hiszen a globalizáció, az izoláltság és az elmagányosodás valódi fenyegetettséget jelentenek.” Az amerikai keresztény fundamentalizmus a patriarchális értékek válságára adott reakció, és már nem csupán ideológiai küzdelem, amelynek mikéntje azonban felvet kérdéseket. „Kereszténynek lenni sokszor kisebbségi élmény, és bár retorikailag egyetértek a keresztény kultúra hangsúlyozásával, abban nem vagyok biztos, hogy ez a fogalom ugyanazt jelenti nekem, mint a jogalkotónak, a törvénykezésben használva sokszor a fundamentalizmus benyomását keltheti” – fogalmazott Laborczi Dóra. Kassai Zsigmond hozzátette: fundamentalizmusról akkor lehetne beszélni, ha a klérus gyakorolná a törvénykezést. A helyzet inkább az iszlamizmusokkal állítható párhuzamba, amelyek nem azonosak az iszlámmal, csupán a vallás egyes elemeit használják fel politikai célra.

Keresztény nevelés – kényszer vagy lehetőség?

„Egy állam akkor működik jól, ha felnőttként kezeli az állampolgárait, de jelenleg ennek ellenkezője történik, maga az oktatás sem alkalmas arra, hogy felnőtteket neveljen” – fogalmazott Szél Dávid az alkotmánymódosításról. Mint mondta, a hagyományos család válságában is bizonytalan, mivel ezt a fogalmat is nehéz értelmezni, mára a család sokszínű, nem olyanok a funkciói, mint kétszáz évvel ezelőtt. Laborczi Dóra hozzátette, hogy a patriarchális társadalom családmodellje él az egyházakban, amely a nőket kiszolgáltatottabbá teszi, sokszor nincs meg a lehetőségük, hogy a kapcsolati problémákról beszéljenek, emellett kihívás megfogalmazni önmegvalósító törekvéseiket is.

Fazekas Csaba arra is felhívta a figyelmet, hogy a múlt idealizálása egyidős az emberiséggel, ezért megvan a veszélye annak, ha régebbi modelleket veszünk alapul.

„Ha egy anya és egy apa vallási alapokon állnak, és nevelik gyermekeiket, az társadalmilag is stabilitást eredményez, de ezt nem lehet állami eszközökkel kierőszakolni” – hangsúlyozta.

A történész is úgy véli, pozitív lenne, ha minél több erkölcsös, keresztény család nevelne gyerekeket, de veszélyes ezzel kapcsolatos politikai elvárásokat támasztani. Kassai Zsigmond szerint arról is beszélni kell, hogy az ipari forradalom után kialakult családmodellt tekintjük-e hagyományosnak, vagy a generációk együttélésén alapulót. Radvánszki Péter hozzátette:

„Leginkább felelősségteljes családokra lenne szükség, akik tudják, hogyan kell együtt élni egymással.”

Szél Dávid felvetette, hogy jó lenne, ha a vallások is lépést tartanának a világ fejlődésével, és minél több egyéni szabadságot adnának – amely megjelenik a nevelésben is.  „A keresztény kultúrára való nevelés nem harcosságot kell jelentsen. A vallási nevelés és a kereszténység erőforrás is lehet, de ha nem nyitott környezetben történik, hanem például politikai nyomásra, akkor könnyen teherré válik” – fogalmazott Laborczi Dóra. Mint mondta, teológiailag a szülőkép és az istenkép is fontos elemek, nem mindegy, milyen istenképet közvetít a nevelés, mert a kettő kihat egymásra. Káros, ha például a családfő egyfajta istenpótlékká válik, ugyanakkor a teológiai látásmód segít szülőnek lenni.

„A zsidó nevelés a kora gyermekkortól meghatározó, az a célja, hogy legyen valamiféle kapaszkodója a gyerkeknek kisebb vagy nagyobb válságaik esetén” – foglalta össze Radvánszki Péter. Mint mondta, sok esetben látja az erkölcsi ítéletek hiányát a szekuláris tudományokban, ez is visszavezethető a vallási nevelés visszaszorulására. 

Egészségesebb társadalom felé

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy szükséges egy keretrendszer a családban, ahol vannak korlátok és szabadságok, lehetőségek és jogok, de nem teljes az egyenlőség, mivel a gyerekek és a felnőttek különböző élethelyzetekben vannak. Szél Dávid azt hangsúlyozta, segít a gyerekeknek, ha minél kevesebb bűntudatra nevelik őket. 

Záró gondolatként Kassai Zsigmond emlékeztetett, hogy Magyarországon is sok muszlim él, illetve az iszlám vallás a zsidó-keresztény hagyományokból vezeti le önmagát, ezért „az együttélés érdekében jó lenne megkeresni a felekezetek közötti közös pontokat, amelyek egy egészségesebb társadalom felé vezethetnek”.

Fazekas Csaba pedig arra az ellentmondásra hívta fel a figyelmet, hogy az áprilisi népszavazással kapcsolatos kampányban „a szülők joga” kifejezést használják, miközben az alkotmány kötelességekről beszél. Az ilyen és ehhez hasonló tisztázatlanságok miatt nélkülözhetetlen a további párbeszéd, ezért a Kovász Közösség is szervez még fórumbeszélgetéseket a témában.


Borítókép: parlament.hu

Ez egy véleménycikk. Felületünkön szeretnénk teret engedni a különböző nézőpontok ütköztetésének az általunk fontosnak tartott kérdésekben, hozzájárulva ezzel a társadalmi párbeszéd minőségének javításához. Ha más véleményen vagy, bátran írd meg nekünk a felhívás után olvasható elérhetőségek valamelyikénHa pedig tetszett a cikk, kapcsolódj be a közös munkába, adj hangot értelmes párbeszédet elősegítő véleményednek felületünkön, kövesd oldalunkat és oszd meg bejegyzéseinket, vagy támogass bennünket Patreon-oldalunkon. Blogunk a Kovász Közösség felületeként működik, a Civil Kollégium Alapítvány hitalapú közösségszervezés projektjének támogatásával.

📧 kovaszkozosseg@gmail.com
ⓕ facebook.com/kovaszkozosseg

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: