Egyházi bántalmazás: előrébb léptünk az elmúlt két évben, mit az elmúlt ötszázban? | Kovász-podcast #1

Hogyan jelenik meg a bántalmazás az egyházban? Milyen strukturális problémák bénítják meg a bántalmazás megelőzését? Mit tehetnek keresztények és nem keresztények azért, hogy a helyzet megváltozzon? A Kovász blog induló podcastjének első adásában az egyházi bántalmazás mintázatait elemzi Laborczi Dóra újságíró, a Kovász blog szerkesztője, Nagy Szabolcs evangélikus lelkész és Urfi Péter, a 444.hu újságírója.

„Bántalmazott vagyok” – így kezdődik Szilágyi Liliána úszó vallomása, amelyet a tavalyi év végén tett közzé Instagram-oldalán. Ez az egyetlen mondat meghatározta az elmúlt évek közéletét. Nők tízezrei, százezrei számoltak be világszerte arról, hogy ők is bántalmazás áldozatai voltak életükben. A #metoo-mozgalom rádöbbentette az egész világot arra, hogy az, amit Szilágyi Liliána mond az uszoda világáról, nem egyedi eset. Hasonló folyamatok zajlanak le bárhol máshol, ahol hierarchikus struktúrák működnek: a tornászvilágban, a színházban, az egyházban.

A témában kiváló összefoglaló és elemző cikkek jelentek meg az elmúlt hónapokban, években, így adásunk célja nem az, hogy képbe hozza a hallgatót az adott témával, hanem a jelenlévők számára egy felületet kíván biztosítani, ahol talán a megszokott keretezéstől eltérően lehetőséget adunk a kérdés mélyebb kibeszélésre, a gondolatok-kételyek-kérdések megfogalmazására, álláspontok ismertetésére.

Felhívjuk a figyelmet, hogy az adás témája a verbális, fizikai, illetve szexuális bántalmazás. Aki számára a téma hallgatása terhet jelent, az ennek tudatában folytassa az olvasást vagy hallgassa meg podcastünket.
Milyen változás látható az egyházon belüli bántalmazás kérdésében az elmúlt években?

Urfi Péter (a legelső Kovász-podcastadás legelső meghívott vendégeként) kezdetben arról beszélt, hogy az elmúlt két évben munkája során és a világegyházban is tapasztalt előrelépést ezen a téren. „Két év alatt tulajdonképpen a semmiből felépült egy papokból, elöljárókból, gyermekvédelmi szakemberekből álló hálózat körülöttem, akiket nagyon rendes és jó szándékú embernek tartok, és akikkel – néha az az érzésem, hogy – közösen dolgozunk ezen az ügyön.” Személyes tapasztalata ezzel kapcsolatban az, hogy miközben valaki megír egy ilyen cikket, „a párbeszéd, amire mindenki szeret hivatkozni, nem egy ködös, megfoghatatlan cél, hanem nagyon konkréttá válik”. Hiszen egymással szemben „le kell ülni, meg kell bízni a másikban, és ez a bizalom akkor alakul ki, ha tényleg van közös munka” – mondja Urfi, aki szerint a világegyházban is elindult egy olyan feltáró folyamat, amelyre korábban nem volt példa, és ez szintén hatással van a visszaélések feltárására. Harmadrészt pedig a világ is változik körülöttünk, a #metoo-nak és a különböző visszaéléses ügyeknek köszönhetően a bántalmazás kérdése újra és újra előkerül – ahogyan a beszélgetés apropóját adó Szilágyi Liliána-ügyben is.

„Ahhoz képest, hogy ez egy évszázados, évezredes probléma, nagyon sok minden történt az utóbbi években, még akkor is, ha egy másik nézőpontból természetesen lehet azt mondani, hogy őrjítóen lassú ez a változás” – foglalta össze a 444 újságírója.

Egyházi bántalmazás – a falakon belülről

Laborczi Dóra (evangélikus hátterű) újságíróként szintén évek óta foglalkozik egyházi ügyekkel és abúzustörténetekkel is. Tapasztalatai alapján „rejtettebben van jelen ez a bántalmazó struktúra, mégis erős lenyomata van az egyházban”. Úgy látja, hogy a protestáns egyházakban főként a nők és gyerekek sérelmére elkövetett erőszak a jellemző. Kiemelte, hogy a gyerekek testi fenyítése mint bevett nevelési gyakorlat is erőteljesen tetten érhető, ami a tekintély rosszul értelmezett szerepe miatt lehetséges. Ami szerinte megelőzi a nagyon durva, nagyobb médiafigyelmet is kapó visszaéléseket, az a spirituális abúzus jelensége, amely a többi bántalmazó rendszerhez hasonlóan nem egy-egy esetet takar, sokkal inkább egy struktúrát, amelyben „a spirituális hatalmi pozícióban lévő ember ezzel a hatalommal rendre vissza tud élni, elsősorban a hívek bűnösségének hangsúlyozásán keresztül”. Ez pedig „sok mindent hoz magával, csak felszabadult és szókimondó híveket nem”.

Ha érdekel, mi hangzott még el a beszélgetésben – hogy például mit tenne egy pályakezdő lelkész, ha visszaéléssel találkozna pályája során, hogy mi az elkövetők háttere, és hogy miért nem fog soha mindenki egyetérteni az áldozatokkal, és mindennek milyen vetületei vannak a világi és az egyházi nyilvánosságra nézve –, hallgasd meg a teljes adást a bejegyzésben feljebb található Spotify-linken.

Borítókép: Román Péter


Tetszett ez a podcast? Kapcsolódj be a közös munkába, adj hangot értelmes párbeszédet elősegítő véleményednek felületünkön, kövesd oldalunkat és oszd meg bejegyzéseinket, vagy támogass bennünket Patreon-oldalunkon. Blogunk a Kovász Közösség felületeként működik, a Civil Kollégium Alapítvány hitalapú közösségszervezés projektjének támogatásával.

📧 kovaszkozosseg@gmail.com
ⓕ facebook.com/kovaszkozosseg

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: