A hit összeköt – roma és nem roma hívek együtt várják a karácsonyt Piliscsabán

„Mindig az egyes emberek és közösségek felelőssége, hogy a romák és a nem romák, illetve a különböző felekezetek együtt élhessenek, együtt élhessék meg hitüket” – fogalmazza meg Szép Mónika piliscsabai református lelkipásztor a valódi együttélés lényegét. Ebből indulhat el a valódi változás, ebben segítenek a találkozások, és ezt mélyítik el a közös ünnepek. A piliscsabai történelmi felekezetek és a roma közösség adventi gyertyagyújtásán jártunk.

Szöveg: Farkas Zsuzsanna | Fotó: Román Péter

„Mindaz, amire vártunk, igaz.” „Isten összekötött bennünket önmagával és egymással.” „Felismerjük a csodát ebben az elvarázstalanodott világban.” „Isten annyira szeret, hogy közénk jött” – ilyen gondolatok hallhatók advent negyedik vasárnapján a piliscsabai Kálvária-domb aljában. Az elhangzó mondatok egy játékhoz kapcsolódnak: a hideg ellenére is népes csapat áll körben, és mindenki megpróbálja megfogalmazni, mit jelent számára a karácsony csodája. Akinek ez sikerül, saját csuklóján körbefuttat egy gombolyagot, és továbbdobja – különleges szimbólumaként annak, hogyan kapcsol össze mindnyájunkat hitünk.

„Isten összekötött bennünket önmagával és egymással.” Játék a piliscsabai ökumenikus gyertyagyújtáson.

Ez a legfontosabb üzenete a település ökumenikus gyertyagyújtásának, amelyen a roma és nem roma közösség együtt készül karácsonyra. A hit ilyenfajta megélését tűzték ki célul a piliscsabai református, katolikus és evangélikus gyülekezetek vezetői, a Boldog Emília Roma Hagyományőrző Kulturális Egyesület és a Civil Kollégium Alapítvány szakmai támogatásával működő Kovász Közösség idén ősszel; közösségszervező tevékenységük első programja lett a karácsony előtti gyertyagyújtás. A szervezők szerint ma már elengedhetetlen, hogy a felekezetek, a roma közösség és a gyülekezeti tagok közös hitéleti alkalmakon is részt vegyenek, és ne csak külön találkozzanak.

Mindenkiért ég

A decemberi szél könyörtelenül fúj, de zúgásán hamar felülkerekedig az énekszó és a közös imádság. Mindeközben rendületlenül lobognak az egyedi adventi koszorú lángjai: egy roma zászlón valódi, vörös cigánykerék fekszik fenyőágakkal díszítve, körülötte üvegekben égnek a gyertyák. A kerék a roma nép meghatározó jelképe, egyszerre utal a vándorlásra, az utazásra, valamint a megújulás lehetőségét magában hordozó felkelő és lenyugvó napra.

Kotricz Katalin főszervező, a piliscsabai Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke humorosan megjegyzi, hogy körülbelül húsz telefonhívásba került, mire sikerült eredeti cigánykereket szerezni, mostanában inkább a gumiabroncsos kerekek a jellemzőek, nem a fából készültek. „Nem láttam még olyan adventi koszorút, ami a cigánykerék szimbólumára épülne, nálunk bizonyosan ez az első – magyarázza. – Szerettem volna egy egyedi megoldást, ami azt jelképezi, hogy a romáknak is fontos az adventi időszak, mi is készülünk és várjuk a karácsonyt. Értünk is égnek a gyertyák és értünk is megszületett Jézus Krisztus.”

Adventi koszorú „cigánykerék” alapon
Törjük át a magány falát

„Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket” – idézi a Római levélből Kézdy Péter evangélikus lelkész az esemény mottójául választott igét. Mint mondja, advent negyedik vasárnapja a lutheránus liturgia szerint is az öröm vasárnapja, az öröm pedig akkor teljes, ha meg tudjuk osztani – erre adott lehetőséget ez az alkalom. „Pál apostol Róma lakosságának írta levelét, amelynek központi gondolata volt egymás befogadása. A sorokat olvasva gondolhatunk a saját városunkra is, ahol különböző gyökerű emberek élnek, úgy, ahogy a Római Birodalom fővárosában is. Nekünk is arról üzen az apostol, hogy forduljunk egymás felé, és fogadjuk be egymást” – foglalja össze a találkozás célját a lelkipásztor.

Hasonlóan vélekedik erről Farkas András polgármester is: „Hálás vagyok ezért a szép alkalomért, és azért, hogy együtt tudunk ünnepelni.” Korábban még nem szerveztek hasonló eseményt, de mindig is fontos volt a településen, hogy a történelmi egyházak, illetve a roma, a német, a szlovák és magyar lakosság a programokon találkozhasson. „Összetartozunk, és csak együtt tudjuk építeni városunkat, országunkat, csak az a megoldás, ha összefogunk – hangsúlyozza a polgármester. – Néhány hete olvastam valahol, hogy a kötelező depresszió korában élünk. Találó ez a kifejezés, sok negatívum vesz körül bennünket, de éppen egy ilyen világban kell felmutatnunk, hogy tudunk pozitívan is gondolkozni, képesek vagyunk áttörni a magány falait.”

Farkas András polgármester, Kézdy Péter evangélikus lelkész, Szép Mónika református lelkipásztor, Szilágyi Szabolcs katolikus plébános és Kotricz Katalin, a Boldog Emília-egyesület elnöke.
Meghívás Istentől

A résztvevők közül egyre többen szorongatnak forró teát, de lelkesen figyelik a roma fiatalok betlehemes műsorát. A helyi nemzetiségi önkormányzat és a hagyományőrző egyesület lényegesnek tartja, hogy évente több alkalommal szervezzenek kulturális programokat és eseményeket, amelyek legtöbbször nyitottak, nem csak a roma lakosságot várják ezekre. „Piliscsabán létező és élő az ökumenikus közösség, számunkra nem rendkívüli egy-egy ilyen találkozás, de ma teljes közösségben, még többen lehetünk együtt. Ez egy olyan »plusz« alkalom, ahol közös karácsonyvárásunk is beteljesül az ökumenében” – fogalmaz Szép Mónika református lelkész. Hozzáteszi:

„Egész évben együtt vagyunk, de ez alkalmaink koronája. Úgy látom, mindig az egyes emberek és közösségek felelőssége, hogy a romák és a nem romák, illetve a különböző felekezetek együtt élhessenek, együtt élhessék meg hitüket. A változás mindig a kis közösségekből indulhat el.”

„Nagyon sok a program a városunkban, de hiszek abban, hogy Isten segít eldönteni, mire mondjunk igent, miben vegyünk részt. Remélem, ma is abban segít nekünk, hogy közösen járhassunk az ő útján” – csatlakozik az elhangzottakhoz Szilágyi Szabolcs katolikus plébános. A katolikus közösség is sok programot szervez, vannak közöttük olyanok, amelyek kifejezetten a roma tagokat célozzák meg, de egyre fontosabbnak tartják, hogy minél nagyobb közösségben találkozhassanak. „Jó, hogy nem mi szerveztünk valamit, amire más testvérek jöttek vagy fordítva, hanem közösen hoztunk létre egy alkalmat” – hangsúlyozza. A plébános hasonlóan látja az ökumené helyzetét is, mint mondja, egyre sürgetőbb, hogy a felekezetek párbeszédben legyenek, és felismerjék egymásban az értékeket. „A mai európai kereszténységnek szüksége van arra, hogy közös identitást találjon.

Nem vagyunk ma már annyian, hogy megengedhessük magunknak, hogy ellenséget lássunk egymásban – vallja Szilágyi Szabolcs. – Egységesen rá vagyunk szorulva a másikra, de ezt nézhetjük pozitívan is: ez egy meghívás Istentől, hogy testvérként nézzünk egymásra.”

Isten mindig itt volt a hátunk mögött

A Boldog Emília Roma Hagyományőrző és Kulturális Egyesület tagjainak új élmény volt, hogy nem saját maguknak szerveztek programot, hanem a piliscsabai gyülekezetekkel együtt hozták össze az érdeklődőket. Ehhez azért is találták jó alkalomnak az adventi időszakot, mert a karácsony várása még azoknak is sokat jelent, akik nem kapcsolódnak az egyházakhoz. Kotricz Katalin, az egyesület elnöke a tapasztalatok alapján azt szeretné, ha ezentúl decemberben hasonló módon találkozhatnának a helyi lakosok. „Házigazdaként aggódtam, hogy sikerül majd ez az együttlét, de hálás vagyok, hogy ennyire áldott lehetett. Úgy éreztem, több feladat hárul rám, mégiscsak hozzánk látogatnak el a résztvevők, cigány helyen vagyunk itt a Kálvária-domb alatt – de minden megérte” – fogalmaz.

A Boldog Emília Roma Hagyományőrző és Kulturális Egyesület pásztorjátéka

Kotricz Katalin azt is felidézi: nem véletlenül választották ezt a decemberi síkos hidegben, latyakos-lefagyott földutakon megközelíthető helyszínt. Hónapokkal ezelőtt még édesapjával tervezték, hogy egyesületükkel több programot szeretnének a Kálvária térre hozni:

„Úgy éreztük, jobban jelen kell itt lennünk, mert a domb és a keresztút előtt lakik a helyi cigányság, és Isten mindvégig itt volt a hátunk mögött, csak sokáig nem vettük észre.”

Ez a gondolat még hangsúlyosabb lett, amikor Katalin édesapja elhunyt; azóta szívügyévé vált ezt a kívánságát teljesíteni és különböző alkalmakat szervezni a Kálvária-domb elé. Ősszel már tartottak itt egy hagyományőrző lelkinapot közös étkezéssel és misével, annak sikere után pedig nem volt kérdés, hogy az adventi gyertyagyújtást is ide hirdessék meg. „Sokat jelentett ez a találkozás, nem volt hosszú esemény, de szükségünk volt erre, kifejeztük, hogy együtt várjuk az ünnepet, közösen” – foglalja össze az elnökasszony. És hogy ennek tükrében mit kívánna karácsonyra? Minél több találkozást és gyarapodó közösségeket:

„Mindenki, aki tartozik egy közösséghez, szólítson meg valakit, aki magányos, mert így tudunk növekedni, így lehet erő a közösségeinkben. Ezt kívánom a gyülekezeteknek és a civil szervezeteknek egyaránt.”


Tetszett a cikk? Kapcsolódj be a közös munkába, adj hangot értelmes párbeszédet elősegítő véleményednek felületünkön, kövesd oldalunkat és oszd meg bejegyzéseinket, vagy támogass bennünket Patreon-oldalunkon.

📧 kovaszkozosseg@gmail.com
ⓕ facebook.com/kovaszkozosseg

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: