A valódi változás szolgálatában – gyülekezetek és a társadalmi felelősségvállalás

Mit jelent a társadalmi cselekvés etikája? Milyen felelősséggel jár a keresztény ember számára? Hogyan lesz az elméletből közösségeket megváltoztató és fejlesztő gyakorlat? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a november végi műhelybeszélgetés résztvevői Piliscsabán. A konferenciát követően az előadókkal a közösségi cselekvés különböző lehetőségeiről beszélgettünk.

Szerző: Farkas Zsuzsanna

A Civil Kollégium Alapítvány (CKA) közösségszervezői által létrehozott Kovász Közösség célja, hogy érdekérvényesítésre, valamint társadalmi szolidaritásra és szerepvállalásra sarkalljon keresztény közösségeket. A „hitalapú közösségszervezés” fogalma és gyakorlata Amerikából származik, ahol a szegregátumokban élőknek hívek és vallási vezetők egy-egy közös ügy mentén segítettek fejlődni és bekapcsolódni a társadalom életébe. Hazánkban e folyamatnak még nincs hagyománya, illetve a történelmi háttér is teljesen eltérő, ugyanakkor fontos, hogy a jó példákat látva gyülekezetek és közösségek tanulhassanak, majd nyissanak más, nehezebb helyzetben lévő csoportok felé. Ezért a célért működik együtt a National Democratic Institute „Vallásszabadság” programjában a Mandák-ház evangélikus közösségével és a józsefvárosi metodista Krisztus Szöge gyülekezettel. 

Egy frissen megjelent, hitalapú közösségszervezésről szóló tanulmánykötet, valamint a kötet szellemiségében zajló közösségi munkáknak a bemutatására szervezte meg a három szervezet november végén Piliscsabán a „Gyülekezetek és társadalmi felelősségvállalás” elnevezésű műhelyt, amelyen jó gyakorlatok és az elméleti háttér segítségével mutatták be a magyar nyelven eddig még nem olvasható írásokat tartalmazó könyvet.

Cselekvésre ösztönöz

„A Jézus előtti próféták és maga Jézus Krisztus is átadtak olyan üzeneteket, amelyeknek volt politikai relevanciájuk, következményük. Az egyház a jobb korszakaiban szintén megfogalmazott olyan üzeneteket, amelyeknek volt ilyen relevanciája és erre szükség is van” – foglalta össze „A társadalmi cselekvés keresztény etikája” című előadását Csepregi András evangélikus teológus. Mint mondta, az evangélikus egyház már Luther Mártontól fogva hasonlóan járt el, azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a lutheri teológiát könnyű félreérteni: mikor a reformátor elkezdte nyilvános szolgálatát, hangsúlyosan foglalkozott azzal, hogy korának nyugati egyházába hozzon változást, amelynek eredményeképpen a világi hatalmat emancipálta az egyházi hatalomtól.

Élesen megkülönböztette a két felsőbbséget, nyomatékosítva, hogy az egyházi hatalom nem telepedhet rá a világi hatalomra. „Ez a gondolat Luther tevékenységének korai éveiben volt hangsúlyos, ugyanakkor később azzal is aktívan foglalkozott, hogyan adhat az egyház útmutatást a világi hatalomnak, illetve miként kontrollálhatja, ha szükséges” – magyarázta Csepregi András. Hozzátette: ebből a kettőségből fakadhatott, hogy a 19. század végén evangélikus teológusok azt vallották, az egyház egyáltalán ne szóljon bele a világi hatalmak működésébe. Azonban a II. világháború utáni teológusok tudatosan tanulmányozták Luther későbbi tanításait is, így

„mára evangélikus örökségünk alapján egyértelmű, hogy foglalkoznunk kell mindenkori közösségünk politikai hátterével is.”

„Ez a keresztény emberre és az egyházvezetésre is felelősséget ró, hiszen közösségben élünk és így közösségünk dolgai ránk is tartoznak – hangsúlyozta a teológus. – A politikai közösség egészségével és egyensúlyával a keresztény embernek is foglalkoznia kell – különösen a megválasztott vezetőknek.” Az előadó szerint ezért is kiváló lehetőség a hitalapú közösségszervezés, amely azoknak a közösségeknek nyújthat segítséget, amelyekben úgy gondolják, tudnak és szeretnének is saját sorsukon javítani. „A jézusi üzenetből közösségi cselekvés is fakad, ennek az üzenetnek az evangélikus értelmezése sem kivétel ez alól, és ez bennünket is cselekvésre ösztönöz” – emlékeztetett az előadó.

Túl az adományozáson

Az utóbbi években egyértelművé vált, hogy a lelkészképzésben kevés a társadalomtudományos ismeret, ezért a gyülekezetek gyakorlatában jellemző ugyan a karitatív tevékenység vagy az intézményfenntartás, de az igazságtalan helyzetek megváltoztatására irányuló, beavatkozó típusú munkáról Magyarországon kevésbé hallani. Erre válaszul készült el a „Hitalapú közösségszervezés szöveggyűjtemény” kötet, amely ma (december 17-én) jelent meg a CKA honlapján. „Sajnos nem látjuk jelenleg, hogy az egyház beavatkozó módon,  értékrendjét képviselve, különböző problémák esetén igazságosan és szervezetten cselekedne – de vannak külföldi jó gyakorlatok, ezeket szerettük volna magyar nyelven is elérhetővé tenni” – mondta a kötet egyik szerkesztője, Bolba Márta evangélikus lelkész. Hozzátette: vannak jó kezdeményezések, a református egyház cigánymissziója „Együtt egymásért” képzésének szakmai anyaga például Mary Nelson könyve, de ez korábban magyarul nem volt elérhető.

Az evangélikus egyház gyülekezeti munkatársképző alkalmain is megjelent már az igény, hogy a gyülekezetekben ne csupán karitatív tevékenységgel foglalkozzanak, hanem ahhoz is kapjanak segítséget, hogyan lehet igazságtalan, méltatlan, jogsértő viszonyokat megváltoztatni a közösségi érdekérvényesítés módszerével.

„Így kezdődhet meg valós, helyi társadalmi változás, ehhez szerettünk volna elméleti, módszertani és teológiai anyagot kiadni, ami egyszerre bevezető a közösségi cselekvés és közösségszervezés alapjaiba, ugyanakkor erkölcsteológiai és biblikus segítséget is nyújt ahhoz, miért fontos a keresztény cselekvésben, hogy az igazságosságért küzdjünk és ne csak »tűzoltó« munkát végezzünk” – hangsúlyozta Bolba Márta.

A Hitalapú közösségszervezés című kötet szerkesztői: Bálint Mónika, Bolba Márta, Giczey Péter, Kertai Szabó Ildikó, Lakatos Kinga és Péterfi Ferenc. Az angol nyelvű szövegeket Lőrincz Borbála fordította.

A közösségi cselekvés leginkább gyakorlatban nyilvánulhat meg, ezért a konferencián olyan jó példák bemutatása is szerepet kapott, amelyek szélesebb körben is felhívhatják a figyelmet a hitalapú közösségszervezésre. Ennek jegyében beszélt Laborczi Dóra a piliscsabai roma és nem roma ökumenikus közösség lehetőségeiről. Az erre irányuló közösségszervezői munka a piliscsabai református, katolikus és evangélikus gyülekezetek vezetői, a Boldog Emília Roma Hagyományörző Kulturális Egyesület, valamint a Kovász Közösség együttműködésével kezdődött meg októberben. A közösségszervező szerint Piliscsabán megvannak a megfelelő alapok, minden felekezet foglalkozik a roma közösség tagjaival, ám ritkán vesznek részt velük közös hitéleti alkalmakon.

„A piliscsabai keresztény közösségek nyitottsága nem magától értetődő. Korábbi munkáink során úgy tapasztaltuk, hogy

a történelmi egyházak roma közösségeket célzó missziós tevékenysége, még ha a legnagyobb jószándékkal indítják is, legtöbbször szegregál, hiszen cigány imaórák, cigány gyülekezetek jönnek létre, mi pedig olyan testvéri közösségeket szeretnénk építeni, ahol közösen élhetjük meg hitünket.

Az, hogy roma és nem roma hívek egy asztalhoz ülnek egy ilyen szegregáló környezetben akkor is  társadalmi cselekvésnek számít, ha ez egyelőre nem megy túl a közös ünnepi alkalmakon. Ezért is szervezünk advent negyedik vasárnapján közös gyertyagyújtást Piliscsabán, ahol a helyi történelmi egyházak és roma közösség vezetői és tagjai közösen vesznek részt” – fogalmazott Laborczi Dóra.

Összekapcsol és közelebb hoz

Szintén roma közösségben végez szolgálatot Nagy Panka, a pilisi Bizsu-ház szakmai vezetője. A három éve elkészült épületben egyszerre működtetnek tanodát és közöségi teret, valamint védett környezetet is biztosítanak a településen élő roma fiataloknak.

Nagy Panka a 29 éves múlttal rendelkező, táborok szervezésével is foglalkozó Csepp a Tengerben Alapítványon keresztül került közel az államilag gondozott gyermekekhez; mint mondta, nagyon fiatalon kapcsolódott ebbe a szolgálatba, amely azóta is az élete része.  A közösségi ház mögött is az alapítvány áll. Az önkéntesek az elmúlt években azzal szembesültek, hogy Pilisen nehéz megközelíteni a roma telepet, illetve onnan az iskolákat, miközben egyre több gyermek nő fel ott, akinek oktatásra, fejlesztésre van szüksége. A korábban táboroztatott gyerekek közül sokan ezen a telepen kezdték meg életüket, így egyre nagyobb igény mutatkozott a Bizsu-ház megnyitására. Az épületben körülbelül ötven gyermeknek és fiatalnak nyújtanak segítséget, különböző programokat kínálnak és biztosítanak mosási, fürdési lehetőséget is.

„Az alapítvány a Fasori Evangélikus Gimnázium önkéntes közösségéből jött létre, ez a lelkület határozza meg a mai napig. Nem elvárás, hogy a segítőink vallásosak legyenek, de természetes, hogy étkezésekkor imádkozunk és áhítatokat tartunk.

Nem közvetlen missziót folytatunk, hanem a cselekedeteinken keresztül igyekszünk változást hozni” – fogalmazott Nagy Panka.

Ez jelenik meg a Bizsu-ház hétköznapjaiban is, szerveznek művészetterápiás foglalkozásokat, gyermekbibliakört, játékos tehetséggondozó alkalmakat, ugyanakkor időt találnak az adományosztásra is. 

„A járványhelyzet nálunk is megnehezíti a működést, ha a gyerekek nem tudnak iskolába menni, nő a lemaradásuk. Próbáltunk mentorprogramot szervezni, ez ott működik leginkább, ahol támogató szülői háttér van, az elmúlt másfél évben húsz gyermeknek nyújthattunk segítséget” – idézte fel a szakmai vezető a közelmúlt eseményeit. Mint mondta, a nehézségek ellenére is lankadatlanul végzik szolgálatukat, önkénteseik közül többen már 15 éve ehhez a közösséghez tartoznak, de olyanok is akadnak, akik 30 éve foglalkoznak hátrányos helyzetű gyermekekkel. „Jó látni, hogy azok az immár felnőttek, akiket évtizedekkel ezelőtt támogattunk, ránk bízzák saját gyermekeiket is, emellett az akkori fiatalok közül többen önkéntesként állnak mellettünk – tette hozzá Nagy Panka. –

A legszebb az, ahogy ez a szolgálat összeköt a társadalomban egymástól nagyon távol élő csoportokat és megmutatja, hogy a segítségnyújtás mindannyiunk életének része lehet.”

Visszaadott remény

Bolba Márta, a Józsefvárosi Evangélikus Gyülekezet lelkipásztora egy kezdeti stádiumban lévő, jelenleg is fejlődő kezdeményezést mutatott be, amely a józsefvárosi önkormányzati lakások bérlőinek érdekvédelmét hivatott ellátni. „A bérlői érdekvédelem körzetünkben az egyik legnagyobb közügy, Józsefváros 76 000 fős lakosságából becslés szerint 10 000 főt érint, ennyien lakhatnak önkormányzati bérleményben. Az ő életminőségüket nagyban tudja javítani, ha az érdekvédelmi csoport a vagyongazdálkodás ügyében előrébb jut és a gazdátlan házaknak is lesz gazdájuk” – foglalta össze kezdeményezésük célját a lelkipásztor. Mint elmondta, évekkel ezelőtt találkozott ezzel a méltatlan állapottal, amikor szomszédaik nehéz helyzetbe kerültek: száz családnak két részletben összesen 700 000 forintnyi plusz összeget számláztak ki, amelynek be nem fizetése kilakoltatást vont maga után – a nehezebb helyzetben élő családoknak ez hatalmas terhet jelentett. Ekkor derült ki, hogy nincs kihez fordulniuk, és rendszerszintű a probléma, hiszen nincs panaszkezelési intézményrendszer. Végül Bolba Márta segítségével hat év küzdelem után kapták vissza a jogtalanul követelt összegeket, de közben voltak, akiket ki is lakoltattak.

„Mikor szembesültem vele, mennyire méltatlanul bánnak a bérlőkkel, szerettem volna valamit tenni. Így állt össze a csoportunk és már nyilvánosságot is kaptunk” – tette hozzá. Már többször találkoztak az illetékesekkel és próbálnak hatással lenni a vagyongazdálkodást átalakító folyamatra, amely egy belső átvilágítást követően strukturális átalakítással folytatódik – ebben szeretnék a bérlői szempontokat érvényre juttatni.

A szerveződésnek a Józsefvárosi Evangélikus Gyülekezet termei adnak otthont, Bolba Márta azt vallja, ez is növeli a „hitelességi faktort”, mert a bérlők már sokat csalódtak, minden reményüket elvesztették:

„Bíznak abban, hogy nem hagyom őket cserben, ez a legfontosabb jelenleg. Azt mondták, ha nincs ez az új együttműködés, a közösség ereje, már feladták volna a reményt.”

A lelkipásztor szerint a hitalapúság ebben az esetben azt is jelenti, hogy az alapvető erkölcsi értékek mögé csoportként is következetesen odaállnak és becsületesen képviselik a bérlők érdekeit, például nem tusolnak el kivitelezési hibákat. „A nyilvánosság ereje fontos és hatásos, a jövőben politikai tétet kell adni a dolognak: célunk, hogy a helyi önkormányzati képviselőknek is legyen ez ügyük, és valljanak színt, hogy valóban a rájuk bízottakat képviselik-e” – hangsúlyozta Bolba Márta a következő lépéseket.

A CKA hitalapú közösségszervezés projektjének, valamint az NDI vallásszabadság projektjének keretében partnereivel együtt a továbbiakban is szervez olyan alkalmakat, programokat, amelyek helyi és össztársadalmi kérdésekben együtt gondolkodásra, összefogásra és aktivitásra buzdítják a különböző felekezetek tagjait.

A Hitalapú közösségszervezés című tanulmánykötet online is elérhető a CKA honlapján.

Borítókép: esemény a Mandák-házban. Fotó: Román Péter

---

Tetszett a cikk? Kapcsolódj be a közös munkába, adj hangot értelmes párbeszédet elősegítő véleményednek felületünkön, kövesd oldalunkat és oszd meg bejegyzéseinket, vagy támogass bennünket Patreon-oldalunkon.

📧 kovaszkozosseg@gmail.com
ⓕ facebook.com/kovaszkozosseg