Nem, „Brüsszel” nem akarja betiltatni a karácsonyt és a Mária nevet

A legújabb újpopulista, szélsőjobboldali, euroszkeptikus álhír, amely bejárja Európát: „Brüsszel betiltaná a karácsony kifejezés és a keresztény nevek használatát”, valamint Brüsszel betiltaná a Mária nevet”, és hogy a Vatikán ellentámadása hatására „Brüsszel” mégis meghátrálni kényszerült, GYŐZELEM! Mindez nyomokban sem tartalmazza a valóságot, de kétségkívül remekül illeszkedik abba a lassan több mint egy évtizede folyó uszításkampányba, amelyet ezek a szélsőjobboldali pártok az Európai Unió ellen folytatnak: nevezetesen, hogy szerintük Nyugaton keresztényüldözés folyik.

Emlékszünk még arra, amikor a kilencvenes években azzal riogatott a jobboldali sajtó, hogy a „Merry Xmas” kifejezésből direkt hagyták ki a „Christ” szót – amikor minden kereszténynek tudnia kéne, hogy a X (khí) tradicionálisan Krisztust jelenti (mint a XP-ban), és minden valamirevaló angolosnak, hogy az Xmas használata legalább a 12. századig nyúlik vissza? 2012-ben pedig azon busongott a fideszes sajtó, hogy Brüsszel a karácsonyfát mint olyat akarja eltörölni, nehogy megsértsék a muszlimokat. Akkor is kiderült, hogy milyen alternatív valóságot képes hazugságokból építeni a propaganda: az (egyébként valóban csúnya) installációnak semmi köze nem volt egyesek vallási érzékenységéhez, egyszerű művészeti projekt volt – amelyet aztán a köztiltakozás hatására le is bontottak, és visszatértek a megszokott fenyőfákhoz. Azóta is minden évben kísérlet történik valamilyen hasonló hoax gyártására. A mostani azonban különösen visszataszítóra sikeredett.

Miután az olasz Il Giornale konzervatív lap (amely szerint például a Wikipédia is a baloldali világösszeesküvés része) megjelentetett kiragadott részleteket egy, az Európai Bizottság számára szóló etikett-tervezetből, Matteo Salvini kezdett el először nagy nyilvánosság előtt a kereszténység eltörlésére irányuló kísérletről delirálni; amit aztán a teljes „konzervatív” európai sajtó egy az egyben átvett, beleértve a magyar kormánymédiát is. Most pedig győzelemként ünneplik azt, hogy a vázlatként nyilvánosságra hozott dokumentum szerkesztője, Helena Dalli, az egyenlőségért felelős máltai biztos visszavonta a még meg sem jelent iránymutatást, és tovább dolgozik rajta a Bizottság.

De miről is szól ez a dokumentum valójában?

Ez nem más, mint egy javaslatcsomag arról, hogy az Európai Bizottság tagjai hogyan kommunikáljanak szóban és írásban anélkül, hogy bántó vagy kirekesztő kifejezéseket használnának. Olyan nagyon egyszerű szabályok vannak benne, mint:

  • Kerüljék az angolban sok évtizeddel ezelőttig alapesetben használatos hímnem használatát (pl. ismeretlen emberre alapból he-ként való utalás vagy a szakmák megnevezésénél kizárólag a hímnemű alakok [pl. policemen] és hasonló szavak használata).
  • Úgy szervezzenek megbeszéléseket, hogy azon mindkét nem képviseltesse magát, lehetőleg ötven-ötven százalékban.
  • Egy adott témával kapcsolatos reflexiók, történetek legyenek sokszínűek, ne csak egy álláspontot képviseljenek.
  • Ne általánosítsunk: csak azért, mert valaki európai vagy arab, nem biztos, hogy keresztény vagy muszlim stb.; kerüljük például azt is, hogy december 25–26-ra magától értetődően karácsonyként hivatkozzunk, hiszen például az ortodoxok máskor ünneplik ezt az ünnepet.
  • Ne használják az úr/hölgy megszólításokat (kivéve, ha a megszólított is így utal magára), helyette inkább a semleges Ms vagy Mx szerepeljen nevek előtt; csoport megszólítása esetén a „kedves kollégák” használata javasolt.
  • Ne alkossunk feltételezéseket a másik személy szexuális orientációjáról.
  • Ne használjunk sztereotípiákat bármilyen csoporttal kapcsolatban, ideértve a heteroszexuális családokat is, akik valamilyen módon eltérnek a „normától”.
  • Ha egy személy társadalmi nemére kérdezünk rá, négy opció közül legyen lehetőség választani: férfi, nő, egyéb, illetve „nem adom meg”.
  • Az idősekre ne utaljunk „öregemberekként”.
  • A valamilyen hátránnyal vagy betegséggel élőkre ne használjunk negatív töltetű szavakat.
  • A Bizottság kommunikációja kövessen egyszerű, áttekinthető struktúrát, legyenek könnyen olvashatóak (pl. a színtévesztők [akik ugyebár csak férfiak lehetnek] számára is), az általa közzétett videók kerüljék a villódzó vagy bántó effektusok használatát.
  • És ellenőrizzük, hogy a bármilyen formában történő kommunikációnk a lehető legegyszerűbben hozzáférhető legyen a valamilyen fogyatékossággal élők (pl. vakok és gyengénlátók, siketek stb.) számára.

Ebből a felsorolásból is látszik, hogy mindezeknek sok köze nincsen sem a karácsonyhoz, sem a kereszténységhez vagy bármilyen vallási előíráshoz. Hacsak úgy nem, hogy a mai populista retorika szerint ezek külön-külön is elpusztítják a kereszténységet.

Kérdés, hogy milyen erős az a hit vagy vallás, amelyet egyszerű protokollok ingatnak meg.

Leíró, nem előíró

Pedig roppant szembetűnő, hogy az újpopulista „konzervatívok” egyik kedvenc témájának számító genderrel (társadalmi nemmel) és LMBTQI+ emberekkel kapcsolatos irányelveiben a dokumentum mennyire józan és visszafogott; az iránymutatás gyakorlatilag ennyi: „Ne alkossunk feltételezéseket a másik személy szexuális orientációjáról, társadalmi neméről, és hogy ezt miként éli meg, illetve biológiai nemi vonásairól. A kommunikációnkat nem építhetjük arra a feltételezésre, hogy a másik személy heteroszexuális, azonosítja magát a születésekor kijelölt társadalmi nemével, vagy binárisan (férfiként vagy nőként) határozza meg magát.” [Fordítás az eredetiből.]

Amint látjuk, a dokumentum nagy erénye, hogy leíró, nem pedig előíró:

nem azt mondja, hogy a bármilyen embert így és így kell nevezni, hanem azt szeretné elérni, hogy ne sztereotípiákban gondolkodjunk ismeretlen emberekről.

Azaz: spóroljunk meg egy csomó esetleges félreértést, amelyek nagyon gyakran olyan dolgokból fakadnak, amelyeknek nincs is köze ahhoz a témához, amelynek kapcsán mondjuk az értekezletet hívtuk össze. Az egyszerűsítésre és egyértelműségre törekszik, nem pedig a „gender” szaporítására: a célja, hogy olyan kommunikációs teret teremtsen, ahol mindenki otthonosan mozoghat, mert a kommunikáció nem egyetlen kultúra intrakulturális szókészletén és stílusán alapszik.

Hogy ez miért jó?

Szerintem magától értetődő, de magyarázzuk el. Európában soha nem volt mindenki keresztény, sőt azon belül nyugati (katolikus vagy protestáns) keresztény sem: mindig is éltek köztünk zsidók, ortodoxok, muszlimok, pogányok, ateisták, most már pedig mindenfajta egyéb hit képviselői. Azzal, hogy egy hivatalos levélben nem „boldog karácsonyt” kívánunk, hanem „kellemes ünnepeket” (ahogy évtizedek óta teljesen hétköznapi módon tesszük egyébként, és amit a bizottsági dokumentum is javasol), egyszerűen tudomást veszünk erről a valóságról. Minek is kívánnánk egy zsidónak vagy egy zoroasztriánusnak boldog karácsonyt? Miért is kívánnának ők nekünk boldog Maidyarem Gahanbart, mikor mi nem ezt ünnepeljük?

Egyébként az angol nyelvű dokumentumban a kereszténységről összesen kétszer esik szó: egyszer a karácsony kapcsán, közvetlenül ezután pedig akkor, amikor a dokumentum azt javasolja, hogy kerüljük a „keresztnév” szó használatát, hiszen a nem megkeresztelteknek utónevük van – ami, azt hiszem, elég magától értetődő.

A magyar hivatalos okmányokon ráadásul a rendszerváltás óta mindig is csak utónév szerepelt. A Fidesz-kormányzás alatt többször is változott az okmányok kinézete, struktúrája, és mindig utónév maradt – mégis, senki sem kezdett médiakampányba, miszerint a Fidesz eltörölné a keresztnevet.

A másik vád, amely a Mária névvel kapcsolatos, szintén teljes képtelenség. Az erre vonatkozó javaslat ugyanis arról szól, hogy ha példát vagy történetet hozunk valamire, akkor ne csak keresztény neveket (pl. Mária és János) használjunk, hanem más kultúrák neveit is emeljük be (pl. Malika [arab] vagy Julio [ismeretlen eredetű, de már a latinból átvett]). Őszintén szólva ez ellen sem tudom, mi lehet a kifogás, főleg annak fényében, hogy Magyarországon a „nemzeti” körökben szinte külön kampány folyik arra, hogy (sokszor kitalált) pogány ősmagyar neveket adjanak a gyerekeknek: Zotmund, Koppány, Bercel stb. Amiatt vélhetőleg senki nem borítana asztalt, ha egyszer csak egy bizottsági levélben Alice és Bob helyett Aranka és Bodomér lennének a példák. A cél ismét csak annyi, hogy egy kommüniké megfogalmazásakor vegyük figyelembe a célközönség összetételét, és úgy írjunk, hogy az üzenetünket a lehető leginkább maguknak érezzék.

A kereszténységgel vagy keresztény ünnepekkel foglalkozó rész a dokumentumból. Forrás: UnionOfEquality, European Commission Guidelines for Inclusive Communication
Mindenkiről szól

Számomra felfoghatatlan és hihetetlen, hogy a magukat kereszténynek valló konzervatívok, akiknél elviekben az udvariasság érték, gyűlöletkampányt képesek kovácsolni egy protokolljavaslatból, amelynek az egyetlen célja az, hogy udvariasabbak és kedvesebbek legyünk egymással. Természetesen mindezt mikor máskor, mint advent közepén, amikor egyébként mindenki arról posztol, hogy itt az elcsendesedés, a magunkba nézés, az elfogadás és a meghitt kedvesség ideje.

Értik-e ezek a hergelők, hogy egyébként a dokumentum iránymutatásai az ő irányukba is nyitnak? Ha teszem azt egy görögkatolikus özvegy, netán kerekesszékes magyar családapáról van szó, a javaslatok alapján egész egyszerűen el tudjuk kerülni azt, hogy már a megszólításunkkal megbántsuk, és biztosítani tudjuk, hogy a kommunikációnk tartalma ne vesszen el a szavak sűrűjében.

Ez pedig az alapja a párbeszédnek és a megértésnek – ami, állítólag, a jobboldalnak is célja.

Lehet vitatni a dokumentum egyes részleteit, ahogy egyébként a Vatikán is teszi, elismerve ugyanakkor, hogy a mindennemű diszkrimináció eltörlésére irányuló erőfeszítés helyes. Nekem is van személyes javaslatom: a kissé nehézkes Ms és Mx helyett a titulus lehetne egységesen csak M; illetve személy szerint nem szeretem a sans serif (talp nélküli) betűtípusokat, amelyeket a dokumentum a könnyebb olvashatóság érdekében használni javasol. Mégsem építek erre a Megtestesült Szeretet ünnepére várva gyűlölet- és hazugságkampányt, ráadásul egy félkész dokumentum alapján, amelyet – mint az a legtöbb magyar cikkből egyértelműen kiderül – végig sem olvastunk.

A szerzőről

Tarcsay Tibor (1989) – katolikus közösségszervező, középkorász, a Civil Kollégium Alapítvány munkatársa, a Kovász közösség alapítója. Fő kutatási területei a vallás és a politika kapcsolata, a környezetvédelem és a pszichológia.


Ez egy véleménycikk. Felületünkön szeretnénk teret engedni a különböző nézőpontok ütköztetésének az általunk fontosnak tartott kérdésekben, hozzájárulva ezzel a társadalmi párbeszéd minőségének javításához. Ha más véleményen vagy, bátran írd meg nekünk a felhívás után olvasható elérhetőségek valamelyikénHa pedig tetszett a cikk, kapcsolódj be a közös munkába, adj hangot értelmes párbeszédet elősegítő véleményednek felületünkön, kövesd oldalunkat és oszd meg bejegyzéseinket, vagy támogass bennünket Patreon-oldalunkon.

📧 kovaszkozosseg@gmail.com
ⓕ facebook.com/kovaszkozosseg

Nem, „Brüsszel” nem akarja betiltatni a karácsonyt és a Mária nevet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. aszittem a Fidesz kezdeményezte ezt a stop karácsonyt

    Kovász Közösség ezt írta (időpont: 2021. dec. 1., Sze, 10:47):

    > Tarcsay Tibor posted: ” A legújabb újpopulista, szélsőjobboldali, > euroszkeptikus álhír, ami bejárja Európát: „Brüsszel betiltaná a karácsony > kifejezés és a keresztény nevek használatát” valamint „Brüsszel betiltaná a > Mária nevet” és hogy a Vatikán ellentámadása hatására mégis m” >

    Kedvelés

  2. Nagy köszönet a tényszerű, alapos érvelésért. Mellesleg nemcsak egyéni ízlés kérdése: kutatások vannak rá, hogy a hajszálvonalak, a roman fontok segítik az olvasást.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: