Szolgálata során Richard Rohr atya felismerte, hogy az Anonim Alkoholisták tizenkét lépéses programja alkalmas arra, hogy spirituális átalakuláshoz vezessen. A program Jézus (számunkra nem is mindig magától értetődő) bölcsességének megfelelően állítja: az ego semmit sem gyűlöl jobban a változásnál – még akkor is, ha az adott helyzet már nem működik vagy egyesen elviselhetetlen.
Ahogy mások oly helyesen állapítják meg a függőkről, ahelyett, hogy változtatnánk, egyre többet és többet tesszük azt, ami nem működik. Azért próbálkozunk valamivel újra meg újra, mert legutóbb nem elégített ki igazán. Ahogy az angol költő, W. H. Auden (1907–1973) írja: „Inkább elpusztulunk, de nem változunk, / Inkább belehalunk a rettegésbe, / Mint hogy felkapaszkodjunk a jelen keresztjére, / S hagyjuk, hogy illúzióink meghaljanak.” 1
A függők – s meggyőződésem, hogy mi mindnyájan azok vagyunk így vagy úgy – intenzíven ellenállnak a változásnak. Szeretjük az előrelátható és kontrollálható dolgokat. Ez az egyik oka annak, hogy a függők könnyebben teremtenek kapcsolatot egy folyamattal vagy anyaggal, mint egy másik emberrel. A tárgyakkal ellentétben az emberi viselkedés kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan. Egy ital, egy vásárlás, a kedvenc kütyünk nagyon gyorsan megváltoztatja felszíni hangulatunkat. Bár ez a hangulatváltozás nem tartós, egy időre elhiteti velünk, hogy urai vagyunk a helyzetnek. Nem kell megváltoztatnunk a gondolkodásunkat, a másik emberhez való hozzáállásunkat. Nem kell elviselnünk az unalmat, a kényelmetlenséget, a haragot – mindazt, ami rövidzárlatot okoz a felnövésünkben és abban, hogy túllépjünk mindazon, ami az utunkban áll.
A gyógyulás és a józanságra jutás folyamatában a megváltás nem pusztán valamiféle hitet jelent, hanem azt, hogy elkezdjük megtapasztalni a kegyelem munkálta átalakulást. Jézus is, Pál is katalizátorok, változtatók voltak. A saját csoportjuk éppen amiatt gyűlölte őket, mivel szüntelenül a változásról beszéltek. Az első dolog, amit Jézus mondott, amikor prédikálni kezdett: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” (Mt 4,17) A „megtérésnek” fordított szó a görög metanoia, amelyet legpontosabban a „gondolkodásmód megváltoztatásával” lehetne visszadni. A legtöbben közülünk nem vagyunk hajlandóak másképpen gondolkodni vagy konkrétan megváltozni, hacsak nem kényszerülünk rá – s ennek rendszerint valamilyen szenvedés vagy olyan zavaró tényező az oka, amely kibillent a rendes kerékvágásból.
Amíg a mélypontra és lehetőségeink határára nem érünk, semmi okot nem látunk arra, hogy finomabb üzemanyaggal dolgozzunk. Minek is akarnánk változni? Addig nem tanuljuk meg a gyakorlatban, hogy hogyan folyamodjunk a Nagyobb Forráshoz, amíg a saját tartalékaink ki nem merülnek, és hiányunk nem keletkezik. Tulajdonképpen nem is igazán tudjuk, hogy létezik egy Nagyobb Forrás, amíg a saját forrásaink és tartalékaink cserben nem hagynak. Ha és amikor lesz egy olyan ember, helyzet, esemény, gondolat, konfliktus vagy kapcsolat, amelyet nem tudunk már kezelni, akkor találjuk meg a Valódi Kezelőnket.
1: W. H. Auden, The Age of Anxiety: A Baroque Eclogue, ed. Alan Jacobs (Princeton University Press: 2011), 105.
Forrás: https://cac.org/a-willingness-to-change-2021-11-14/, adapted from Richard Rohr, How Do We Breathe Under Water? The Gospel and 12-Step Spirituality, and Breathing Under Water: Spirituality and the Twelve Steps (Franciscan Media: 2011, 2021), 3–4, 6.
Fordította: Kiss-Pál Klára
Kép: unsplash.com
Tetszett a cikk? Kapcsolódj be a közös munkába, adj hangot értelmes párbeszédet elősegítő véleményednek felületünkön, kövesd oldalunkat és oszd meg bejegyzéseinket, vagy támogass bennünket Patreon-oldalunkon.
📧 kovaszkozosseg@gmail.com
ⓕ facebook.com/kovaszkozosseg
Kovász Közösség 