Ideje a hallgatásnak, ideje a beszédnek – Richard Rohr szemlélődő aktivizmusa

„Ő az, aki az evangéliumot a kortárs spiritualitás nyelvén képes megfogalmazni a klikken kívülieknek. És ő az, aki köntörfalazás nélkül elítéli a nagytőkével és a szélsőjobboldallal frigyre lépő egyházakat.” Blogunk nemrég új tartalommal bővült: rendszeresen közzétesszük a Richard Rohr amerikai ferences szerzetes által alapított Center for Action and Contemplation (CAC) elmélkedéseit. Ehhez a sorozathoz kapcsolódva közöljük Molnár Illés portréját a világ egyik legismertebb spirituális vezetőjéről és munkásságának hatásáról. 

Szerző: Molnár Illés | Borítókép: cac.org

Richard Rohr kétségtelenül a világ legnépszerűbb mai ferences szerzetese. Olvasói, követői tábora jócskán túlnő a katolikusok, sőt általában az egyháztagok körén is. Népszerű stílusa és széles műveltsége révén mindenki tanulhat tőle, akit a keresztény spiritualitás, a misztikus hagyomány és a társadalmi igazságosság egyszerre, összefüggéseiben érdekel.

„Jézus és más nagy spirituális tanítók előbb mindig a tudat és a lélek átalakítását hirdették [nem pedig a társadalomét]. Amíg ez nem megy végbe, egyetlen reform vagy forradalom sem hozhat tartós eredményt. Hatalomra kerülve a leigázott nép gyakran pont olyanná válik, mint az elnyomóik, mert a hatalom démonját nem űzték ki belőlük. Kevesebb reformációra és több transzformációra van szükségünk” – írja egy publicisztikában Richard Rohr. A hetvenhét éves szerzetes számtalan könyvet, interjút, podcastsorozatot tudhat maga mögött, az Anonim Alkoholisták tizenkét pontjától a szentháromságtanig rengeteg témában megszólalt már. Minden megnyilvánulásában mégis talán a fenti alapgondolat a közös nevező:

lényegi üzenete, hogy a hit elsősorban nem intellektuális meggyőződés, politikai ideológia vagy értékrend, hanem a teljes életet átformáló tapasztalat.

Ez a tapasztalat adhat stabil szellemi alapot az egyéni és társadalmi cselekvéshez is. A transzformatív tapasztalat pedig – bár forrása az isteni kegyelem – elsősorban a szerzetesi és a misztikus hagyományban megőrzött szemlélődő lelkiségen keresztül megközelíthető.
Az 1970-ben pappá szentelt Rohr kezdetben a katolikus karizmatikus mozgalomban vett részt, Új Jeruzsálem néven keresztény közösséget is alapított, amelyet azonban egy idő után maga mögött hagyott. Úgy érezte ugyanis, hogy az általa elindított radikális keresztény közösségből hiányzik a társadalmi cselekvés dimenziója. A karizmatikus mozgalomtól eltávolodva a misztikus-kontemplatív tanítókban találta meg szellemi forrásvidékét Nüsszai Szent Gergelytől Norwichi Juliannán át Thomas Mertonig.

Mindennek eredményeképpen 1986-ban megalapította az azóta is a vezetése alatt működő Center for Action and Contemplationt (Cselekvés és Szemlélődés Központja). Az intézmény, mint neve is mutatja, a társadalmi igazság iránt elkötelezett, de a szemlélődő keresztény lelkiség talaján álló közösség. A központ rendezvényein a legkülönbözőbb felekezetekhez tartozó keresztényeken kívül keleti vallások hívei és el nem kötelezett spirituális keresők is nagy számban vesznek részt. Richard Rohr a legbefolyásosabb spirtuális tanítók listáján jelenleg az ötvenhatodik helyen szerepel. (Az első két hely Ferenc pápáé és a dalai lámáé.)

A népszerűséggel – és az általa használt könnyed, népszerű nyelvezettel – persze együtt jár, hogy tanításait rendszeresen kritizálják is elsősorban a konzervatívabb teológiát valló teológusok, illetve azok, akik csak felületesen ismerik. Az Isteni tánc című könyvben kifejtett dinamikus szentháromságtan miatt volt, aki egyenesen eretneknek bélyegezte, pedig annak gyökere, a három isteni személyt körtáncmetaforába foglaló perikorézis tana az egyházatyákig visszavezethető, és olyan konzervatív teológusok is hivatkoznak rá, mint például Bogárdi Szabó István korábbi református püspök.

A fent említett bestsellerstílus a teológiailag kiélezett szemű olvasókat zavarja ugyan, de

Rohr sajátos hangja sokkal szélesebb réteget képes megszólítani: az egyházból kiábrándult vagy azzal eddig soha semmilyen viszonyba nem lépő spirituális keresőket.

Ez a réteg, amelyről Amerikában már könyvtárnyi szakirodalom született, önmagát a „spirituális, de nem vallásos” jelzővel illeti. Jellemzően Oprah Winfreyt és más hasonló műsorokat, podcastokat, blogokat követ, amely nem is igazán nyitott a keresztény üzenet felé, de jellemzően a keresztény szerzők sem ostromolják ezeket a médiumokat. Megtalálható ezekben a médiumokban minden más: a mindfulnessen át a buddhizmusig és a védikus tanításokig. Az örömhírt ez a réteg vagy Richard Rohrtól hallja, vagy senkitől.

Mert ő az, aki az evangéliumot a kortárs spiritualitás nyelvén képes megfogalmazni a klikken kívülieknek. És nem utolsósorban ő az, aki köntörfalazás nélkül elítéli a nagytőkével és a szélsőjobboldallal frigyre lépő egyházakat és az evangélium hirdetése helyett biopolitikai propagandát folytató evangelikalizmust. Nem csoda, ha ez sokaknak nem tetszik.

Ugyanakkor Richard Rohr nem sorolható be a progresszív keresztények közé (bár velük kétségtelenül sokkal jobb viszonyt ápol). Einsteint idézve hirdeti: „Egyetlen problémát sem oldhatunk meg ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amellyel előidéztük azt.” Az új gondolkodásmódban (metanoia) pedig a szemlélődés révén gyökerezhetünk meg. A szemlélődés a keresztény hagyományban az ima csendes, figyelmes, elmélyült, legtöbbször szótlan válfaja. Isten jelenlétének gyakorlása, ahogy Lőrinc testvér nyomán Rohr is tanítja. Ez a szemlélődés teszi a hitet többé, mint intellektuális meggyőződés.

A szemlélődésben lesz a hit meggyőződésből tapasztalat. Olyan tapasztalat, amely cselekvésre ösztönöz.

Ilyen, cselekvésre hívó szemlélődések szülik azokat a rövid elmélkedéseket is, amelyekkel a jövőben a Kovász blog olvasói is találkozhatnak magyar nyelven. A magyar kulturális környezet persze sok szempontból más. Rohr üzenetei mégis termékeny párbeszédre – alkalmanként akár vitára – hívhatják a hazai olvasókat is, hiszen Richard Rohr még a tanítványaitól sem azt várja, hogy kritikátlanul kövessék.

Magyarországon a keresztény nyilvánosság jóval szűkebb, és jóval kevesebb árnyalattal bír, mint az Egyesült Államokban. Ezért itthon talán még nagyobb szükség van rá, hogy közéleti és spirituális téren is megjelenjen egy, a pártállami retorika által uralt hitéleti-egyházi közbeszéden kívüli, attól markánsan eltérő hang.

A szerzőről

---

Tetszett a cikk? Kapcsolódj be a közös munkába, adj hangot értelmes párbeszédet elősegítő véleményednek felületünkön, kövesd oldalunkat és oszd meg bejegyzéseinket, vagy támogass bennünket Patreon-oldalunkon.

📧 kovaszkozosseg@gmail.com
ⓕ facebook.com/kovaszkozosseg