Bátorság, asztalközösség, a Szentlélek úttörése, szabadulás a hazugságokból, szent és profán szétválasztása, az anyanyelv fontossága és még sok más tényező, amely hat ránk ma is a reformáció örökségéből. A Kovász Közösség tagjait kérdeztük arról, mit jelent számukra a reformáció.
Nagy Szabolcs: Valódi asztalközösség
Amikor a reformációra gondolok, egy asztalközösséget látok magam előtt. Barátok és kollégák, gazdagok és szegények, értelmiségiek és szerényebb élethelyzetben élők ülnek ott, akik tervezik, hogy hogyan tovább. Hogy mi a következő lépés a 95 tétel, a reformáció elindulása után. Mindig Luther Márton van a középpontban az emlékezéseinkben, de alábecsüljük a reformátori közösség fontosságát. Ők voltak azok, akik Luther mellett szervezték a mozgalmat, újabbnál újabb embereket hívtak be a közösségbe, és együtt küzdöttek azért, hogy az egyház és általa minden ember életének középpontjában valóban a feltámadott Krisztus legyen. Ha ez a megtartó közösség nincs ott Luther Márton körül, nem beszélhetnénk ma reformációról.
Az igazi reformáció ma is akkor jöhet el, ha minden előítéletet félretéve egy asztalhoz telepedünk, és együtt egy közösséggé leszünk.
Neulinger Ágnes: Megújulásra mindig szükség van
Számomra a reformáció állandó emlékeztetője annak, hogy a megújulásra mindig szükség van. Nem öncélúan, hanem egyszerűen abból kiindulva, hogy tökéletlen emberként törekszünk a tökéletes felé. Amíg a tökéletest el nem érjük, addig mindig szükség van arra, hogy megreformáljuk magunkat és közösségeinket. A Szentírás szerint, Jézus képére, a szeretet nevében.
Román Péter: Befejezetlen reformáció
Számomra nagy félreértésnek tűnik azt gondolni, hogy az alig több mint ötszáz éve elindult reformáció befejezett, kész folyamat. Hiányolom Luther hagyatékának a folytatását, hiányosnak gondolom az egyházak megújulásra való képességét és törekvését, sajnálatosnak az elkényelmesedést, az állami támogatástól való függés ellenére is a sok helyütt már felesleges infrastruktúrához való ragaszkodást, mert ez mind az élő egyházi minőség rovására megy. Aggódom amiatt, hogy a megújulás hiányában egyházainknak már nemhogy további ötszáz, de talán ötven éve sincs hátra.
Miklósné Székács Judit: Az én evangélikus identitásom
Tarcsay Tibor: A Szentlélek utat fog találni
Számomra katolikusként a reformáció állandó emlékeztető arra, hogy a Szentlélek nem csak az egyházon belül működik – sőt, ha az egyház a működésének kerékkötője akar lenni, bármilyen falat áttör. A Szentlélek az állandó megújulásra, a mind tökéletesebbé válásra hív minket, nem bármilyen partikuláris struktúra, társadalmi berendezkedés, hatalmi hierarchia fenntartására. Sőt: a Szentlélek épp a hierarchia tagadása! A katolikus egyház holtpontra jutva tespedett és senyvedett, az évszázadok óta újra meg újra megjelenő reformmozgalmakat pedig erőből próbálta elfojtani, alkalmasint korrumpálni. A Szentlélek viszont megtalálta a maga katalizátorát – és mindig meg fogja találni.
Érdemes lenne erre újra emlékezni nemcsak a katolikus vezetőknek, hanem a „neoortodoxiába” igen gyakran hasonlóan belesüppedt protestáns egyházaknak is.
A Szentlélek utat fog magának találni – egyházon belül vagy kívül.
Lehet, hogy épp az üldözöttek, megvetettek, ellenséggé kikiáltottak lesznek a Szentlélek tüzének új hordozói, akik önzetlen szeretetükkel ugyanannyira hiteles példával járhatnak elöl, mint bárki más. De lehetünk a Szentlélek hordozói mi is! A kérdés mindössze az, hogy vállaljuk-e a megtérést, a megújulást és az ezzel járó igazi munkát napról napra, percről percre, és hogy merünk-e Istenre és a gondviselésre hagyatkozni.
Naszádi Kriszta: Igazságkeresés a Lélekre figyelve
Bátorság, hit, igazságkeresés, vállalkozó kedv, egyház és állam szétválasztása, szabad út Istenhez, anyanyelv, bibliafordítás, könyvnyomtatás, írni-olvasni tudás, a lehető legjobb iskola mindenki számára, peregrináció, társadalmi mobilitás, lelkiismeret, Isten előtti egyenlőség és felelősség, szeretetközösség és persze Jézus.
Ami most a leginkább foglalkoztat mindebből, az a Lélekre figyelő igazságkeresés és igazmondás (egyáltalán a nyelv tisztességes használata), az igaz ügyek és a társadalom peremére szorultak melletti kiállás. „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)
Nagy Károly Zsolt: A világban képviselni Istent
Mit jelent nekem a reformáció ma? Az ilyen kérdésekre általában valami mély, téren és időn túli nagy igazságot illik válaszolni, vagy legalábbis többnyire ezt várják el egy református teológiai tanártól, ami magam is vagyok. Most azonban szeretném komolyan venni a kérdésben a „ma” határozót, és a reformáció téren és időn túli jelentése helyett azt próbálom inkább megfogalmazni, ami számomra itt és most, ma fontos.
Ma: hajnali kelés, néhány óra szellemi munka, bevásárlás, takarítás, kertrendezés, egy kis kikapcsolódás, csendesség, összebújás… Hol a helye ebben a reformációnak?
Abban, hogy amit írok, az igaz legyen és tiszta, és ne hajoljanak meg gondolataim semmilyen felsőség előtt Istenen kívül; abban, hogy kerüljem a fényűzést és a pocsékolást; abban, hogy rendezett legyen minden körülöttem; abban, hogy mégse őröljön fel a munka; abban, hogy életemben mindent hozzak vonatkozásba Istennel, s mint Kálvin írja: bámulva merüljek el az ő csodáinak szemlélésében; abban, hogy a legmélyebb szeretetkapcsolatban is az ő szeretetét éljem meg… Vagyis: mindenben. A reformáció egyik legfontosabb gondolata a szent és a profán közötti kategorikus különbségtétel újraértelmezése volt: a Szent nem távol van, hanem itt, jelenléte mindenki számára közvetítők nélkül megtapasztalható, és a világ értelmes vizsgálata hozzá vezet.
Bármilyen élet lehet szent, ha az ő dicsősége, vagyis akaratának, szándékának életté formálása áll a középpontjában.
A reformációnak ez a képe az idők során elhalványult, s a különböző vallásos izmusokban és felekezeti harcokban – közelebbről mi, reformátusok – egy távoli, szigorú, ítéletre mindig kész és mindig észszerűen cselekvő isten racionális, ítélkezésre mindig kész követőivé váltunk, a világ pedig, melyet magunk körül formálunk, valóban varázstalanított világ lett. Legalábbis többnyire, mert az, amivé a felekezeti kultúránk vált, leginkább erre készít fel bennünket. A reformáció ma számomra meghatározó módon azt jelenti, hogy ebben a világban és kultúrában képviselem a közeliként megtapasztalt, hatalmával mindent átható Isten jelenlétét. Ebben persze nincsen semmi új és eredeti, hiszen ez volt a reformáció alapgondolata is.
Laborczi Dóra: Ne éljünk hazugságban
Számomra a reformáció azt jelenti, hogy minden korban és élethelyzetben dönthetünk úgy, hogy nem akarunk hazugságban élni, és vállaljuk mindazt, ami ezzel a döntéssel jár, tehát a szabadulás mellett a lelki sebek gyógyulásáról és gyógyításáról sem feledkezünk el.
Borítókép: Andrew White Forget Halloween. Happy Reformation Day című munkája (Forrás: andrewtwhite.com)
Tetszett a cikk? Kapcsolódj be a közös munkába, adj hangot értelmes párbeszédet elősegítő véleményednek felületünkön, kövesd oldalunkat és oszd meg bejegyzéseinket, vagy támogass bennünket Patreon-oldalunkon.
📧 kovaszkozosseg@gmail.com
ⓕ facebook.com/kovaszkozosseg
Kovász Közösség 