Amint arról korábban már beszámoltunk, Amerika egyik legkedveltebb ferences szerzetesének elmélkedéseit közöljük Kiss-Pál Klára fordításában. Az első írás Richard Rohr Jézus megkeresztelkedésének ünnepén tartott homíliájának átdolgozása. Richard atya arról ír, hogy mekkora ereje van annak, ha Isten szeretett gyermekének neveznek bennünket. „…a mennyből pedig hang hallatszott: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” (Mk 1,11)
Spirituális utunkat nem kezdhetjük negatív alapokról. Nem jutunk túl messzire, ha csupán félelemből, bűntudatból vagy szégyenből keressük Istent (ami sokszor az eredendő bűn öröksége). Ha negatívan kezdjük, negatívak is maradunk. Pozitív alapállásból kell kiindulnunk – egy rendkívüli tapasztalattal; valamivel, ami nagyobb, mint az életünk, ami létünk legmélyéig hatol. Ezt jelenti a keresztelés fogalma is: alámerülni, bemerítkezni.
Jézus harmincéves, amikor megkeresztelkedik. Márk evangéliuma szerint addig nem jelentett ki semmit. Mindaddig nincs mit mondanunk, amíg tudomásunkra nem jut, hogy szeretett fiak és lányok vagy egyszerűen csak szeretettek vagyunk. Annyira tele vagyunk magunkkal kapcsolatos kételyekkel, hogy nincs jó hírünk a világ számára. A megkeresztelkedésben Jézus az élet, a halál és a szeretet egyesítő misztériumába merítkezett be. Itt kezdődik minden – még számára is! Isten egyszülött Fiának is hallania kellett ezt a saját fülével, s ezt követően megállíthatatlanná vált. Ettől kezdve három éven át rengeteg mondanivalója lett, mivel végre rátalált a saját lelkére, identitására és életcéljára.
Tizennégy év lelkészi szolgálat után, melyet az albuquerque-i börtönökben töltöttem, meggyőződésemmé vált, hogy az emberek azért követnek el nagy vétségeket, mert nem hallják meg azt, amit Jézus meghallott a keresztsége napján. Soha nem hallották egy másik embertől, nemhogy a mennyből azt a szózatot, hogy „szeretett fiú vagy”. Szeretett lány vagy, és én gyönyörködöm benned. Ha nem volt soha senki, aki bízott volna, gyönyörködött volna bennünk, vagy támogatott volna, szeretettnek hívott volna, nincs hol kezdenünk. Nincs semmi izgalmas, semmi csodálatos, amit kiindulópontként használhatnánk, ezért egész életünket azzal töltjük, hogy mi magunk mondogatjuk magunknak ezeket a szavakat: „Jó vagyok, csodálatos vagyok, nagyszerű vagyok.” De nem nagyon hisszük el magunk sem. A szavaknak olyantól kell jönniük, aki nagyobb nálunk. A szülők elsődleges feladata valójában ez, hogy közöljék a gyerekeikkel, hogy Istennek szeretett, örök életű gyermekei. A börtöneink zsúfolásig vannak tömve olyan emberekkel, akik soha nem hallották ezt az alapvető üzenetet – s bármennyire szomorú: az egész világunkra is igaz ez.
Az evangélium, sőt az egész vallás egyetlen feladata, hogy ezt az egy és örök igazságot közvetítse. Ha ez megtörténik, semmi nem állíthat meg, és senki nem veheti el ezt tőlünk, hiszen csak Isten adhatja, mindig ő adja és mindenütt ő adja – mindazoknak, akik ingyen és szabadon elfogadják. Az én egyetlen feladatom – és egyúttal minden igehirdetőé –, hogy Istennek azt az örök üzenetét visszhangozzam és továbbadjam, amely minden földi jónak az elindítója: „Isten szeretett gyermekei vagytok!”
Forrás: https://cac.org/beginning-as-beloved-2021-10-28/, Adapted from Richard Rohr, “You Must Start with Something Positive,” homily, January 11, 2015.
Fordította: Kiss-Pál Klára
Kép: Barbara Holmes, Untitled 4 (detail), 2021, photograph, United States.
Kovász Közösség 