Szemlélődés és cselekvés – új sorozat a Kovász blogon

Blogunk új tartalommal bővül: hetente néhányszor közzétesszük a Richard Rohr által alapított Center for Action and Contemplation (CAC) napi elmélkedését Kiss-Pál Klára fordításában. Az 1987-ben létrehozott CAC küldetése a cselekvés és szemlélődés integrációja – hiszen a valós, megélt hitnek mindkettő létszükséglete és elválaszthatatlan eleme. „A cselekvés nélküli imádság könnyen átfordul abba, hogy csak saját magunkkal foglalkozunk; szemlélődés nélkül pedig a jó szándékú tettek is képesek többet ártani, mint használni.” A CAC egy igazságosabb és személyesebb világ megteremtésére hívja a megtért, megváltozott embereket. A politikai megosztottságon felülemelkedve könyörületre, szolidaritásra és gyógyításra hív, aminek köszönhetően az újra összekapcsolt és újraszentelt világ méltó és igazságos életet biztosíthat minden élőnek.

Alább Kiss-Pál Klára nyitó gondolatait olvashatjátok.

Richard Rohr, a kortárs amerikai ferences misztikus nevét először egy magyar református lelkésznőtől hallottam, pontosabban hallottam félre. Az angol „roar” szó az oroszlán bőgését, a bárány bégetését, a tömeg üvöltését, az erdők zúgását és az ég zengését jelenti, s részben ez a félrehallás indította el bennem az érdeklődést iránta. Vad távlatok nyíltak meg bennem csupán e név hallatán. 

Az első könyve, amelyet megvettem, az Emelkedő zuhanás. Épp csak eljöttem fundamentalista gyülekezetemből, ahonnan a megtérés élménye mellett rengeteg kételyt és sebet hoztam magammal, s az áldott emlékű és méltatlanul mellőzött Farkas József nyomán épp csak tanulgattam, hogy Isten „nem olyan”, s hogy „több az élet”… Richard Rohr könyve megmutatta, hogy milyen ez az Isten és milyen ez az élet.  Idegen volt a szóhasználata, a miszticizmusa, a nonduális gondolkodása – szinte minden aspektusa. De hiteles volt.

Az én jutalmazó-büntető, számonkérő osztályfőnök-istenemmel, az én könyvelő-istenemmel szemben az ő Istene szerető Isten.

Azóta minden magyarul megjelent könyvét megszereztem. Majd a magyarul meg nem jelenteket angolul kezdtem olvasni. Feliratkoztam az általa vezetett központ, a CAC (Center for Action and Contemplation) hírlevelére, és az ő meditációival kezdtem napjaimat. És lassan, nagyon lassan kezdett derengeni bennem, hogy jó lenne ezt a tudást, ezt a befogadó hangot, ezt a tág ölelésű Istent és ezt a valóban boldog életet másokkal is megismertetni. Így kezdtem el évekkel ezelőtt magyarra fordítani és előbb csak néhány barátnak továbbküldeni ezeket a meditációkat. Azóta negyven fölöttire gyarapodott azok száma, akiknek én küldöm el a fordításokat, de többen maguk is továbbítják azokat másoknak. Nem a szám a fontos önmagában – s végképp nem az én személyem –, hanem hogy sokaknak konkrét helyzetekben sorsfordító tudást, ösztönzést adott, ad, adhat egy-egy meditáció. Remélem, itt is így lesz. Olvassátok szeretettel!