Isteni szex – házasság és szexualitás újragondolva

Ha értékként tekintünk a keresztény házasságra, amelynek szerves része a szexualitás, akkor elhívásunk része az Istennek tetsző módon megélt nemiségről is beszélni. Mert ki mástól tanuljunk erről, ha nem az Istentől? Erre teszünk kísérletet cikksorozatunkban, amelyben a szexualitás és a házasság témáival foglalkozunk teológiai szempontok alapján. Érinteni fogjuk a házasság teológiai értelmezése, az Istennek tetsző szexualitás és a homoszexualitás témait, valamint kérdéseket teszünk fel a házassági eskü szövegeit illetően.

Szerző: Mikó-Prém Alexandra | Fotó: Román Péter

Keresztény körökben a szexualitás tabusításának egyik aktuális példája, amely az egész országot megmozgatta, hogy Ferenc pápa szentmiséje előtti fellépésén Tóth Gabi szövegmódosítással adta elő Az én szívem című dalát szeptember 12-én. A „szeretkezés” kifejezés „ölelkezésre” való cserélése a szexualitás tabusítását jeleníti meg, amely működésmód jellemző az egyházakra. Azonban a szex tabusítása annak démonizálásához vezet. Mivel Isten alapvetően szexuális lénynek teremtette az embert, ezek az ösztönök nem tüntethetők el. A szexualitás elnyomása, a téma elhallgatása odáig vezet, hogy ezen energiák kontrollálatlan, egészségtelen formákban törnek felszínre: bűntudattal telített szexualitás (promiszkuitás, prostitúció és pornográfia megjelenése, miközben az egyén mély bűntudatot érez, vagy az erkölcsös nemiségről „prédikál”). Ez egyfajta meghasonláshoz vezet. De lehet a következménye pedofília, nemi erőszak is, vagy társadalmi szinten (főként ahol a társadalmi normákat egy-egy vallás alapozza meg) a nők elnyomása, öltözködésük megszabása vagy a női test teljes takarása.

Az egyházakban is szükség van az egészséges szexualitásról szóló tanításra, szexedukációra, amelyben a szexualitás nem kizárólag bűnös élvezetként jelenik meg, és nem merül ki annyiban, hogy az a házastársak magánügye, ezért nem is kell róla beszélni.

Ha értékként tekintünk a keresztény házasságra, amelynek szerves része a szexualitás, akkor elhívásunk része az Istennek tetsző módon megélt nemiségről tanítani. Mert kitől tanuljunk a szexről (is), ha nem az Istentől? Erre teszünk kísérletet cikksorozatunkban.

Jogi és teológiai alapok

„Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi. Magyarország támogatja a gyermekvállalást” – írja Magyarország Alaptörvényének L) cikke.

A Biblia pedig így fogalmaz első lapjain: „Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat.” (1Móz 2,18.21–25) Ezt az igeszakaszt tekintjük a házasság szereztetési igéjének, amely alapjaiban határozza meg a házasságról, valamint a szexualitásról szóló keresztény gondolkodásunkat.

Az utóbbi időben gyakran hivatkoznak különböző médiafelületeken, politikai kommunikációban vagy akár hétköznapi beszélgetésekben is keresztény tanokra és értékekre a családi élet tekintetében. Problematikus azonban, hogy ezek a hivatkozások és magyarázatok legtöbbször szélsőségesen leegyszerűsítik a Szentírás üzenetét a szavak szó szerinti értelmére. Az ebből adódó leggyakoribb értelmezések:

  • „alkotok hozzáillő segítőtársat” → a férfi segédje a nő (segédmunkás/cseléd/kiszolgáló személyzet);
  • „férfiból vétetett” → a férfi előbb volt, tehát előrébb való, mint a nő;
  • „elhagyja apját és anyját” → összeköltöznek;
  • „lesznek ketten egy testté” → szexelnek;
  • „meztelenek voltak, de nem szégyellték magukat” → nem volt szemérmesség.

Ezek a magyarázatok idejétmúltak, leginkább a középkori teológiához állnak közel. A modern ószövetség-kutatók az eredeti szövegek nyelvi és kortörténeti vizsgálata alapján olyan szövegmagyarázatokkal gazdagították a keresztény teológiát, amelyek ma is segítik a házasság szereztetési igéjének korszerű, teológiai értelmezését.

„Lesznek ketten egy testté”

Ennek a kifejezésnek nem csak szó szerinti értelmezése van, de ez is fontos része a házasságról szóló teológiai tanításnak. Az eredeti szöveg a testet a héber basarral adja vissza. A basar egységet, közösséget, életközösséget jelent. „Itt az emberek összetartozását kihangsúlyozó értelemben használatos” – írja Hans Walter Wolff Az Ószövetség antropológiája című művében. A meztelenség és az „egy test” képe teljes testi, szellemi és lelki találkozást szimbolizál, amelyre Karl Barth a találkozás teljessége és a koegzisztencia (együttes létezés) kifejezéseket alkalmazza.

Ez a teljes találkozás olyan életközösséget jelent, amely nem jogilag elismert vagy gazdasági közösség, hanem „együtt lélegzés”, közösen kialakított légkör, közösen felépített ház.

Maga a basar kifejezés, az egy test képe adja meg a választ arra a kérdésre, hogy hol van a szexualitás helye: a basarban. A szexualitás tehát a találkozás teljességét igényli, a szeretkezés nem pusztán a nemi szervek ölelkezése, hanem a férfi és a nő teljes valójának találkozása, a teljes egység megélése. Henri Blocher ezt így fejezi ki: „…a nemiség emberi módon teljesedjék be: hassa át az egész személyiséget…” Karl Barth azt írja, hogy a nemiség akkor szentelődik meg Isten törvénye szerint, ha az egész ember benne van, ha abban az ember az embertárssal találkozik.

„A koegzisztencia nélküli koitusz démoni dolog” – írja Barth. Blocher pedig a paráznasággal kapcsolatban írja, hogy az azért bűn, mert csak pillanatnyi találkozás, és „nincsen mögötte az egész személyiség odaadása”. A keresztyén teológia számára nem fogadható el a szexualitás pusztán fizikai szinten való értelmezése és megélése. Az Énekek éneke és a teremtéstörténet is alapvetően jónak tekinti a nemiséget, amelyet örömre (a másiknak való örömszerzésre), élvezetre és ezek mellett gyermeknemzésre alkotott Isten. Amennyiben az egyház nem fél az igének eme igazságától, nem jelenik meg szexualitásellenesként, prűdként a társadalomban. A kereszténység csak az ösztönvezérelt szexualitásnak lehet ellene, amelyben a felek között nincs mély, lelkileg intim kapcsolat, nincs koegzisztencia, nem valósul meg a testi-lelki-szellemi szintű találkozás. Bár ez a megállapítás még nem oldja meg a házasságon kívüli, előtti szexualitás kérdését, talán megváltoztatja és befolyásolja az erről szóló diskurzust.

De mi a helyzet a házasságon belüli szexualitással?

Fontos fölhívni a figyelmet arra, hogy van olyan jogi és szociológiai értelemben vett (hivatalosan megkötött) házasság, amely nem felel meg a házasság biblikus, teológiai értelmének, azaz nem koegzisztencia, nem basar. Erre Barth is rámutat: „Szörnyűséges régi tévtan az, hogy a házasság egy jelentőségű a házasságkötéssel és a házasságkötés a házassággal. Két ember köthetett házasságot és még egyáltalában nem élnek komolyan annak nevezhető házasságban… A házasságkötés csak egy házasságnak a szabályszerű konstatálása, érvényesnek nyilvánítása és legitimálása az emberi környezet előtt és általa. Nem ez teszi a házasságot.”

A fentiek alapján egy lehetséges mai értelmezése a paráznaságnak: az az ösztönvezérelt nemi kapcsolat, amelyben az egyik vagy mindkét fél nem veszi figyelembe a másikat (az aktus során), nem tiszteli emberként, nem látja emberi mivoltában, csupán szükségletei kielégítésére használja.

„A koitus koegzisztencia nélkül démoni dolog. És legyünk tisztában azzal, hogy ez akkor is érvényes, ha formális és legitim házasságkötés – de csak látszólag megszentelően! – áll mögötte” – írja Barth. Erről Anselm Grün is ír: „Mindig, amikor a másikat az erőszak, a kielégülés, a feszültséglevezetés tárgyaként használják, a szexualitás tisztátalan lesz. […] Ha viszont egy emberrel keményen, mohón, szenvedélyesen vagy ösztöntől hajtva találkozom, és őt személyében nem tisztelem, akkor megbántom őt.

Olyan szexualitásra lenne szükség, amelyben az egész szeretetemet, gyengédségemet, figyelmességemet és a másik titkával szembeni tiszteletemet kinyilvánítom.”

Az Istennek tetsző szexualitást Grün értelmezésében a szűziesség jellemzi: „A szűziesség nem feltétlenül jelenti a szexualitásról való lemondást, hanem az illő magatartást a szexualitásban, és a szexuális energiával való jó bánásmódot. Tiszta, szűzies az a szerelem, mely a másikat személynek tekinti, és aki őt nem önmagának és a szükségleteinek használja, hanem nagyszerűségében szereti. A szűziesség úgy írható le, mint egy, a partnerrel és a testével szembeni nem birtokszerző magatartás.

Szűzies az a szexualitás, amelyben magamat a másiknak odaadom ahelyett, hogy őt szexuális igényeim kielégítésére használnám.”

Barth szintén szűziesnek nevezi a szexualitást, amennyiben a léleknek, a szeretetnek, sőt a munkának és a pár egész élete örömének és fájdalmának közössége fogja át. Grün megfogalmazásában a keresztény ember számára az a cél, hogy a szexualitás a mohóságtól szabaddá váljék. Ekkor az mint Isten jó adománya a szeretet emberi kifejezésévé válik.

Nem lehet nemi szervekre redukálni a kérdést

A házasság férfi és nő között lehetséges. Ez a megfogalmazás és hozzáállás a nemi szervekre redukálja a kérdést, mert másképp fogalmazva pusztán annyit mond, hogy a házasság csak egy pénisz és egy vagina között lehetséges. A házasság nem attól lesz (teológiai értelemben) házasság, hogy jogilag megköttetik és akár egyházilag megáldatik. Nem ettől házasság a házasság Isten előtt, és nem itt kezdődik. Nem is szűkíthető le a nemi szervek vagy a biológiai nem kérdésére. A nemekre való szűkítés azért problémás, mert az emberek gyakran rögtön szentnek tekintenek valamit pusztán azért, mert férfi és nő között köttetik, ez azonban csak a felszín.

Nem szent a házasság, ha egyik fél lelkileg vagy fizikailag bántalmazza a másikat, ha a férfi a házasság keretein belül erőszakolja a nőt. A párnak lelki házzá kell épülnie, ettől a mély kapcsolódástól szentelődik meg. Teológiai értelemben a házasság ez a mély kapcsolat, nem egy férfi és egy nő közötti jogi aktus.

Nem minden házasság az, ami annak tűnik. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7) Ez az ige egy olyan szituációban hangzik el Sámuel próféta és az Úr között, amikor az ember a külsőség alapján pozitívan ítél valamiről, amiről Isten nem. Isten bölcsebb annál, semhogy a látszatnak higgyen. Isten előtt nem szent önmagában a házasság, csak azért, mert jogilag (vagy egyházilag) megkötötték. Isten a lélek mélyét nézi, nem a felszínt.

Egy jogi értelemben véve törvényes házasság lehet Isten szemében rossz vagy bűnös, és lehet parázna, ha a kapcsolatban a szexualitás nem Istennek tetsző módon történik. Ha a pár nem alakította ki a házasság egységét („lesznek ketten egy testté”), a koegzisztenciát, a basart, akkor abban a szex parázna. „A koitus koegzisztencia nélkül démoni dolog. És legyünk tisztában azzal, hogy ez akkor is érvényes, ha formális és legitim házasságkötés – de csak látszólag megszentelően! – áll mögötte.” (Barth)
Másképp: a szex csak akkor lehet Isten rendelésének megfelelő, ha az egy mély lelki kapcsolatban, koegzisztenciában (egység, közösség, életközösség, két ember összetartozása, a találkozás teljessége, két ember kitartó egymás felé fordulása) történik.

Nem szent a törvényes házasság, ha a felek nem alakították ki ezt a mély lelki kapcsolatot. A házasság teológiai értelme nincs időben a házasság jogi aktusához kapcsolva.

Ez azt is jelenti, hogy ha egy házasságban nincs meg a kapcsolatnak ezen minősége, akkor a szexualitás sem Istennek tetsző abban a kapcsolatban. Minden olyan esetre igaz ez, amikor az egyik fél kihasználja a másikat, vagy amikor a nemi együttlétet házastársi kötelességnek tekintik, amelyben a férj – vagy akár a feleség – elvárja azt a párjától. Nyilvánvalóan idetartozik a bántalmazó kapcsolat is, beleértve azokat az eseteket, amikor a külsőleg „szentnek” tűnő házasságban a férfi megerőszakolja a nőt. És ebben nagy felelőssége van az egyházaknak. Ha az egyházak a külső (törvényes) házasságot szentnek titulálják, megterhelik az embereket. (Ez a katolikus egyházra fokozottabban igaz az újraházasodás nehézségei és a házasság szentségként való értelmezése miatt, míg a protestáns teológiában a házasság nem szentség).

A válás tilalma, a megbélyegzés, ítélkezés miatt az áldozatok könnyebben ragadnak benne egy bántalmazó kapcsolatban.

Éppen ezért olyan szép és felszabadító a sámueli ige: Isten nem a felszínt nézi, hanem a valót, neki a szentség nem a felszínben van, hanem a szívben. Isten kegyelmesebb és megértőbb, mint az egyház.
Fontos lenne szétválasztani a házasság jogi, egyházi törvényi és teológiai fogalmát. Az a házasság, amelyben asztaltól, ágytól elváltak, már nem házasság – szoktuk mondani. Sem pszichológiai, sem teológiai értelemben. A házasság (a mély lelki kapcsolat) érték, és törekedni kell a megóvására, de nem „utolsó vérig”. (A szerző korábbi írása a témában – A válás mint Isten akarata? – itt érhető el.)

A házasság teológiai értelme (koegzisztencia), annak elválasztása a jogi házasságkötéstől, a szexualitás koegzisztenciához való kötése a házasságkötés helyett adalékokkal szolgálhat mind a házasság, a szexualitás és paráznaság, mind pedig a homoszexualitás és a házasság előtti nemi élet teológiai megvitatásához. Ezekre a kérdésekre sorozatunk további cikkeiben térünk majd ki.

A szerzőről

Mikó-Prém Alexandra (1991) – református lelkész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem doktorandusza, DÖK-elnök. Kutatási területe az egyház inkulturációs és kontextualizációs kihívásai Közép-Kelet-Európa posztmodern, szekuláris társadalmaiban.

Olvasnivaló a témában
Barth-breviárium. Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya, Budapest, 1993.
Blocher, Henri: Kezdetben. Harmat Kiadó, Budapest, 1998.
Grün, Anselm: Ami a szerelmet táplálja. Kapcsolat és spiritualitás. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2012.
Wolff, Hans Walter: Az Ószövetség antropológiája. Harmat Kiadó, Budapest, 2001.

Tetszett a cikk? Kapcsolódj be a közös munkába, adj hangot értelmes párbeszédet elősegítő véleményednek felületünkön, kövesd oldalunkat és oszd meg bejegyzéseinket, vagy támogass bennünket Patreon-oldalunkon.

📧 kovaszkozosseg@gmail.com
facebook.com/kovaszkozosseg

Isteni szex – házasság és szexualitás újragondolva” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: